2022 nyár, Balaton, déli part. Fonyódon autókázom, no persze nem céltalanul, a Kripta villát keresem, mert szeretnék megismerkedni Magdus és Ödön történetével.
De haladjunk szép sorjában. Szép út vezet a villához, ami csodálatos panorámát ígér, és tényleg pompás látvány fogad.
A teraszon leülök inni egy jó kávét, a kiszolgálás kedves, érdeklődöm, hogy hogyan lehet megtekinteni a kriptát. Belépőjegy megváltása után, az épületen kívülről lehet megközelíteni – mondják. Megköszönöm, és körbenézek, míg kávézom.
A teraszon a régi, griffmadaras (?) kőpadon kívül ismerős alak szoborportréját is látom: ő Molnár Csilla Andrea (1969–1986), Magyarország 1985-ös szépségkirálynő-választásának győztese, aki tragikusan korán ment el, önszántából. Hosszú történet az övé, nem mesélem el, van róla könyv, elolvasható. (Pl. Friderikusz Sándor: Isten óvd a királynőt!)
Visszatérve a panorámára, valóban nagyon szép, csodás látvány nyújtanak szemben a tanúhegyek, alant a kikötő látszik, éppen gyerekek vitorlás oktatása zajlik.
Jó árnyas a fa, ami alatt ülök, így elviselhető a hőség, de már a kávémat megittam, úgyhogy kiskutyámmal körbebóklászom az épületet.
Közben persze alig várom, hogy a kriptát megnézhessem, úgyhogy megveszem a jegyet és megyek. Az épület oldalában egy ajtó található, rajta BEJÁRAT felirattal, de az ne tévesszen meg senkit, mert a kávézó bejáratára gondolnak, amihez a nyilat kell követni….na de, bejárat ez is, úgyhogy benyitok.
Lépcsősort látok, kissé sötét van, megcsap a dohos levegő, és már a lépcső tetején hangot hallok. Pár lépéssel már lent is vagyok egy kis térben: a látogatót egy folyamatos anyagot sugárzó tévé fogadja, ami a villáról és annak történetéről mesél, a falon néhány tabló nyomatott szövegekkel informál (ebből egy részt alább közlök is), egy festett jelenet pedig a néhai szerelmeseket segít megidézni.
És ami azonnal vonzza a tekintetet, az az életnagyságú faragott nászágy. Benne fekszik Magdus és Ödön. Ödön szeme nyitva, Magdus kezét fogja, felhúzott lábaikkal pedig úgy fekszenek ott mindketten, mint akik csak pihennek. De kik is voltak ők?
Magdim, te vagy a sorsom, édes végzetem,
Oly végtelen szeretlek, imádlak, ezt súgom,
Magdim, te gyönyörű tünemény, Magdusom.
(Magdus varázsa )
„Abrudbányai Rédiger Ödön (1878–1955) Kolozsváron volt fiatal gyógyszerész az 1915 körüli években, amikor beleszeretett egy szép leányba. Eljegyezte Magdust, de a lány három héttel az esküvő előtt, egy akkor titokzatos betegségben meghalt. A beteljesületlen nász emléke örök nyomot hagyott az ifjú gyógyszerész lelkében. Összegyűjtötte elhalt kedvesének emlékeit (kottákat, verseket) és megőrizte azokat. Az első világháborút követő időkben, amikor Erdélyt elszakították Magyarországtól, Rédiger eljött onnan és Pécsett telepedett le. Sokáig élt egyedül és gyászolta Magdust, de végül megnősült, gyermekei születtek. A fonyódi Sipos hegyen vásároltak maguknak több telket, s a család itt töltötte ebben az időben a nyarakat. A kedvezőnek ítélt politikai helyzetnek is köszönhető, hogy egy nagyobb házat építtetett Magdus emlékének, és azt tervezte, hogy elhozatja hamvait a kolozsvári temetőből. Sokáig kereste azt a helyet, ahová a házat építheti. Utazásai során sok más város közt látta Nápolyt, és a Vezúvot. Egy badacsonyi kirándulásából áttekintve csodálattal állapította meg, hogy a fonyódi kettős hegy, a Várhegy és a Sipos-domb olyan, mint a Vezúv és szomszédja. Fonyód egyik legszebb pontját választotta ki, amely úgy, mint Anacapri, egy hegyszirten áll, ahonnan ellátni derült időben Tihanyig, nyugatra a keszthelyi partokig és szemben vele a hegyek: Szigliget, Badacsony, Gulács, Csobánc, Tóti hegy és lent hullámzik a Balaton. Pompás kilátás. Megterveztette tehát a házat, a mediterrán épülethez hasonlóan, oszlopokkal, erkélyekkel és lapos tetővel. Az alagsorban kívánta megvalósítani az egykor megálmodott, de soha meg nem valósult nászszoba emlékét, Balaton-felvidéki vörös homokkőből faragtatta ki a kettős ágyat, s ugyanebből a kőből egy férfi és egy női alakot életnagyságban, egy közös lepel alá. Az ágy mellett két kis éjjeliszekrény van, és két oldalt hármas szekrény nagyságának megfelelő, rekeszekkel ellátott mélyedés. Ide akarta koporsókba elhelyezni Magdust, a saját és családja leendő földi maradványait. Később Kolozsvár ismét román kézre került, és így a lehetőség, hogy a hamvakat elhozhassa, ismét semmivé lett. Az elképzelt nászszobát a megálmodottak szerint kriptának lehet nevezni, mert annak készült, a tárgyi emlékek megvalósultak, de az álom soha. A ház földszintjén az elhalt menyasszony zongorája, fényképei, kottái, emléktárgyai kaptak volna helyet, amolyan kis múzeumként, az emeleten pedig lakást képzelt el a tulajdonos. A házat 1949 -ben államosították. A ház alagsorában, ”a kriptában” most is álmodik Magdus és Ödön. A nászágy hirdeti a ritka, de néha mégis előforduló nagy és tartós szerelmet, mely a sírnál sem ér véget.”
***
„Idők száguldva szálló végtelenje, Ringasd gyöngéden Magdus szellemét , S hadd hozzá jutnom újra bűvkörébe, Ha véget ér a gyarló földi lét.”
(Magdus varázsa)
***
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Rédiger Ödön később megnősült, erről a Gyógyszerészek Lapja is beszámolt. A pécsi Szent István Gyógyszertár vezető gyógyszerésze, majd tulajdonosa „és Szánta Ilona, augusztus 29-én a budapesti unitárius templomban tartották esküvőjüket.” (Gyógyszerészek Lapja, 1929. 24. évf. 18. sz. 12.). A párnak gyermekei is lettek, majd 1941-ben elváltak útjaik.
Egyelőre nem találtam róla bővebb információt, de a kriptában olvasható szöveg szerint Rédiger Ödön nevét a „saját készítésű gyógyszerei, porai, gyógyhatású készítményei és kozmetikai szerei (pl . Tündérhab) ” tették ismertté.
***