1905-ben a Magyarország című újság a Különfélék című rovatában egy különleges tulajdonságú gyermekről számolt be. Ő volt Doris Chertney, aki játék babákat tudott utánozni.
Elég gyakori eset volt eddig, hogy mechanikai szerkezettel utánozták az életet, de bizonyára legelőször fordul elő, hogy egy élő lény utánozzon mechanikai szerkezetet. Amerikai lapok egy érdekes gyermekről közölnek most bő tudósításokat, aki olyan tökéletesen tudja a mozgó játékbabákat utánozni, hogy még a legélesebb szemű megfigyelőt is képes tévedésbe ejteni.
Magyarország, 1905. 12. évf., 174. sz., 23–24. (Forrás: Arcanum)
„A legcsodálatosabb ilyen dolog Berlinben történt vele. Impresszáriója ugyanis bemutatta őt a német fővárosban és egy játékbabagyáros, aki nem tudta, hogy tulajdonképpen élő gyermek van előtte, azt állította, hogy ez a baba német gyártmány és hogy az amerikai játékgyáros csak hamis czégér alatt mutatja be. Az ügy a törvényszék elé került és a babagyermeket impresszáriója egy kosárba becsomagolva vitte a bíróság elé, ahol a néhány óráig tartó tárgyalás alatt olyan tökéletes nyugodtan és mozdulatlanul maradt, hogy az élet legcsekélyebb jelét sem lehetett rajta fölfedezni. Tárgyalás után a bírák kiküldték a feleket és a legnagyobb gonddal szemügyre vették a babát. A gyermek nem mozdult. Szinte megfagyott mosoly ült az ajkán és testének színe is olyan volt, mintha festett viaszbáb lett volna.
A bíróság kimondta az ítéletet, hogy véleménye szerint a baba csakugyan amerikai gyártmány, mert ilyeneket Németországban nem állítanak elő. Mikor azután a bíráknak elmondták, hogy ők tulajdonképpen egy élő gyermeket vizsgáltak meg és tartottak játékszernek, senki sem akarta ezt az állítást elhinni. A leányka erre szóról-szóra ismételte azokat, amiket a bírák egymás közt beszéltek és igy csakugyan kiderült, hogy ez a kis leány öt bírót, akik a legnagyobb komolysággal vizsgálták órákon át, tévedésbe tudott ejteni.
Az élő baba vagy inkább talán automata-gyermek neve Chertney Doris. Vagyonos amerikai családból származik és szülei a new-yorki Central parkban laknak. A kis Doris gyermekkora óta bámulatos ügyességet tanúsított a mechanikai játékszerek utánzásában. Bámulatosan tud uralkodni arczidegein és órák hosszat teljesen mozdulatlanul tud maradni.
Mikor szülei meghaltak, egy Melville nevű havannai család vette magához és ez alkalommal lépett föl először a nyilvánosság előtt. Az egyik havannai varietének programjában szerepelt egy beszélő és járkáló szerecsen automata. A kis leány néhányszor látta ezt az automatát és azután egy ízben annak ruháiba öltözve, befestett arccal olyan tökéletesen utánozta, hogy senki sem vette észre, hogy élő gyermek van a színpadon. Ez a mutatvány arra a gondolatra juttatta az ismerősöket, hogy a gyermeknek ezt a tehetségét nyilvános mutatványokra is ki lehetne használni. Chertney Doris most csakugyan nyilvános körúton van és mint mondják, három év alatt bizonyára meg fog keresni vagy egy félmilliót.
A kis leány naponta mintegy 10 órát tölt el az automata-babák mozdulatainak gyakorlásában. Impresszáriója az élő automata néven hirdeti és ő csakugyan meg is érdemli ezt a nevet. Ha több nagy, villamosság által mozgatott baba között helyezkedik el, nem lehet megkülönböztetni, hogy melyik az élő gyermek és melyik a mechanikai játékszer. Hogy az illúzió tökéletes legyen, czipőjét ruhájával drótsodronyok kötik össze és úgy tűnik föl, mintha ezek volnának a mozgató villamos áram vezetékei.
Hangjával is olyan tökéletesen tudja a fonográfot utánozni, hogy ezzel is tévedésbe ejt mindenkit. Egészben mutatványai olyan feltűnőek és olyan nagy idegerőt tételeznek föl, hogy már az orvosok is foglalkoztak vele. Tűkkel szurkálták, zsebkendőt lobogtattak szemei előtt, de ő meg sem mozdult és állandóan megőrizte mozdulatlanságát.
Még New-Yorknak egyik leghíresebb magándetektívét is tévedésbe tudta ejteni a csodagyermek. A detektív, aki előző napon a színpadon látta, másnap egy vendéglőben találkozott vele és megszólította.
— Hát ön csakugyan nem játékbaba? Meg mertem volna esküdni, hogy babával van dolgom és nem voltam képes elhinni, hogy ember ennyire tudja utánozni a mechanikai babát.
Ennek a detektivnek egy alkalommal a leányka olyan szolgálatot tett, amely méltó volna még Sherlock Holmes hírnevéhez is. Egy new-yorki áruházban ugyanis napirenden volt a betörés és a legügyesebb detektívek sem tudták a tetteseket kézrekeriteni. Erre elhatározták, hogy próbát tesznek miss Doris-szal. Odaállították a felöltöztetett próbafigurák közé és éjjelre otthagyták. A detektiv-babának nem is kellett sokáig várakoznia, mert alig sötétedett be, észrevette, hogy az áruház éjjeli őre tolvajlámpával jön be a helyiségbe. Szépen megfigyelte, hogyan szedi össze az éjjeli vendég az értékes holmikat és viszi azokat kifelé.
Amint a tolvaj kifelé sietett, olyan erővel ment neki miss Dorisnak, hogy az több figurával együtt elbukott, de teljesen mozdulatlanul maradt mindaddig, amig a tolvaj elhagyta a helyiséget, amikor a lesben álló detektiveket azonnal értesítette felfedezéséről. A tolvajt azon melegében letartóztatták és az összes lopott holmikat megtalálták nála.
Egy másik igen érdekes, de egyúttal vakmerő kísérletét Montereyben (Mexikó) mutatta be miss Doris egy bikaviadalon. Az aréna közepén kis talapzatra állt fel és ott várta a bikát, amelyet trombitajelre bocsátottak be az arénába. A fényességtől megvadulva a bika először őrülten száguldott körül az arénában és mikor észrevette a mosolygó kis alakot a térség közepén, hozzáközeledett és forró leheletével arczát érintette. A leány mozdulatlan maradt, a nézők pedig visszafojtott lélekzettel, reszketve várták, hogy mi fog történni. A bika egy ideig nézegette, szaglászta a furcsa kis alakot, azután leszögezte a szarvát és körülvágtatott az arénában, hogy komolyabb ellenséget keressen. A matador vörös posztóval végre magára csalta az állat figyelmét és megküzdött vele. A gyermek a közönség zajos tapsai közt hagyta el az arénát. Ettől fogva Mexikóban a vitézség királynőjének nevezték miss Dorist. Az automata babát, már Európa számos nagy városában bemutatták és mindenütt, uralkodók előtt is a legnagyobb csodálatot és bámulatot keltette. Olvasóink a fényképfelvételekből megítélhetik, vajon megilleti-e a kis Dorist az eleven baba elnevezés.”
(képek forrása: https://cyberneticzoo.com/pseudo-automatons-and-robots/1903-la-motogirl-doris-chertney-frederic-melville-american/)
Doris haláláról 1937-ben értesült az olvasóközönség egy rövid cikkben.
Meghalt a legszenzációsabb artistaszám. A páncélruhába öltöztetett leány —Élő bábu a kofferben — A „gépember” mint detektív
Napló, 1937. 39. évf., 80. sz., 27.o. (Forrás: Arcanum)
„Néhány nappal ezelőtt Havannában meghalt Doris Valor egy délamerikai farmer özvegye, aki annak idején Amerika varieté színpadain mindenütt nagy feltűnést keltett. Valor özvegyének halálát bénulás okozta. Leánykorában motogörl néven ismerték és mint ilyen bejárta egész Amerikát. A motogörl – Doris Chertney – ugyanis egy gépembert helyettesített.
A gépember szerepében Havanában hónapokon át John Melville artista hosszú fáradozás után egy olyan gépembert konstruált, amely a színpadon különböző mutatványokat végzett. Az artista ezzel a maga alkotta gépemberrel sok pénzt keresett, annál is inkább, mert abban az időben még nem volt nagyon népszerű a Robot, amely azóta természetesen sokkal tökéletesebb formában ejti ámulatba a világot. John Melville gépembere azonban egyik napon váratlanul cserbenhagyta megteremtőjét és semmi körülmények között sem volt hajlandó megmozdulni. Valami szerkezeti hiba következtében elromlott olyképen, hogy soha többé sem lehetett működésbe helyezni.
Az artista házától nem messze lakott Doris Chertney fiatal, árva leány, aki különös képessége folytán karját, lábát, sőt arcizmait is olyannyira meg tudta merevíteni, hogy halott emberhez hasonlított. Tekintve, hogy igen szegény volt felkereste az artistát és ajánlkozott arra, hogy mint a gépember helyettese hajlandó fellépni. John Melville egyik nap kísérletet tett a leánnyal, majd amikor látta, hogy a leány alakítása tökéletes, külön acélruhát készíttetett neki, acéltalpas cipőt és most már így lépett Dorisszal együtt a színpadra.
Az első siker, avagy a vámőrök tévedése – többheti fellépés után John Melville és gépembere Doris Chertney más városba tették át székhelyüket. Az artistának kevés pénze volt, nem tudta megváltani Doris számára a jegyet úgy határozott, hogy acélruhába öltöztetve, egy számára külön épített kofferbe helyezi és mint poggyászt viszi magával. A vámvizsgálat során természetesen a koffert fel kellett nyitni, a vámőrök pontosan megvizsgáltak, mindent, de John Malville legnagyobb megelégedésére nem vették észre a csalást. Doris ugyanis a merevítésen kívül képes volt pár pillanatra tüdejét is működésen kívül helyezni, úgyhogy az illúzió teljes volt.
Ezer dollár egy éjszakára – A newyorki rendőrség egy időben egy áruházi tolvajjal szemben tehetetlen volt, véletlen folytán megtudták, hogy John Melville gépembere tulajdonképen élő lény és így az az ötlet támadt, hogy a gépembert bérbeveszik és az ő segítségével próbálják leleplezni a tolvajt. A detektívek egyike fel is kereste szállóbeli lakásán Melvillet és előállt az ajánlattal. Az artista ezer dollárt kért. Megkötötték az üzletet az ezer dollár felét, nyomban ki is fizették Melvillenek, az álgépbábut pedig az esti órák folyamán, hogy feltűnést ne keltsen, kofferba csomagolták és elszállították az áruháziba. Az áruházban a páncélruhába öltöztetett Doris Chertneyt a viaszbábuk közé állították – gondosan lezárták a termek ajtaját és várták a hajnalt. Éjfél után Doris zajra lett figyelmes. A tolvaj megérkezett a helyszínre, majd miután néhány értékes tárgyat magához vett sietve eltávozott. Másnap reggel azután Doris mindent elmondott a detektíveknek és így történt, hogy még aznap letartóztatták a tolvajt, aki az áruház egyik alkalmazottja volt.
Amikor a játék valóssá lesz – Nagy volt John Melville meglepetése, amikor egyik napon felkereste Fred Valor, egy délamerikai farmer és arra kérte az artistát, hogy örök áron adja e neki a bábut Valor ugyanis megtudta a titkot és egy este a kávéházban közelebbről is megfigyelte a leányt, akibe az első látásra halálosan beleszeretett. Tekintve azt, hogy John Melvile már nem volt fiatal hatalmas összegért lemondott »attrakciójáról«. Néhány héttel később Doris Chertney, Fred Valor felesége lett. Elmúlt öt év és Valor hirtelen meghalt. Doris visszament szülővárosába Havanába. Itt azonban elérte végzete. Egyik napon merevgörcs fogta el, még pedig oly mértékben, hogy pillanatok alatt meghalt
Érdekes, hogy négy évvel később, 1941-ben is találunk egy újságcikket, ami az élő gépemeber haláláról szól.
„New Yorkban meghalt Doris Chertney, „az élő gépember“. Doris Chertney olyan tökéletesen tudta utánozni a szobrokat és gépeket, mintha maga is gép lett volna. Ez a képessége már gyermekkorában megmutatkozott, amikor iskolatársait és tanárait utánozta. Megtörtént, hogy egy newyorki mérnök előszobájában egy négert ábrázoló, fából készült szobor helyére állott és oly „tökéletes“ volt, hogy a mérnök nem vette észre a cserét. Később Havanába szerződött egy varietéhez. Mindenféle huzalokat, csavarokat erősítettek reá és óriási sikerrel utánozta a fémek hangját és csikorgását. Mindenki csodálkozással beszélt a tökéletes „gép“-ről. Innen egy ügynökség Londonba szerződtette. Egy áruházban sok áru tűnt el. A tulajdonos detektívekhez fordult, akik azonban a tetteseket nem tudták elfogni. Ekkor Doris vállalkozott a bűnösök leleplezésére. Az egyik osztályban, ahol a próbababák voltak, beállt a fabábuk közé. Az éj folyamán csakugyan megjelentek a tolvajok. Az egyik bele is botlott Dorisba, aki hanyatt vágódott. A tolvaj azonban nem vette észre, hogy a fellökött bábu élő lény. Doris jól megfigyelhette a tolvajokat és leírása alapján el is fogták őket. Visszatérve Amerikába, Mexikóban ért el óriási sikert. Rema del Valor városában bikaviadal volt. A vakmerő Doris a porond közepére állott. Amikor a bika berohant, fújtatva vágtatott feléje, de Doris mozdulatlan, merev maradt. A bika szaglálódzott egy ideig, járkált körülötte, de végre elrohant Doris az egész viadal ideje alatt mozdulatlan merevségben ott maradt a porondon. Ezeket beszélik róla…” (Pesti Hírlap, 63. évf., 109. sz., 7.o.)
***