A budoár babákat ágybabáknak, szófababáknak, szalonbabáknak, francia babáknak, flapper babáknak is nevezik, hogy csak néhány elnevezést említsünk. De mielőtt a budoár babákról beszélünk úgy általában, először is tisztázzuk, hogy mi az a budoár!

Budoár, a „női szeszélynek mentsvára”

„[…] Mondják, hogy Medicis Mária hozta először divatba. Az ő férje a derék, jókedvű, de meglehetősen csélcsap IV. Henrik sokszor okozott neki bánatot és ő visszavonult egy magányos szobácskába, hogy kiduzzoghassa magát. Duzzogni franciául annyit tesz, mint bouder és innen a boudoár szó eredete.[…]” (Pesti Napló, 1897. 48. évf. 247. sz. 18.)

Tehát a budoár eredetileg egy „duzzogószoba” volt. De a duzzogáson kívül a hölgyek azért mást is csináltak a privát kis szalonjukban, például öltözködtek, tisztálkodtak, szívesen vonultak oda vissza pihenni, hímezni vagy akár egy titkos találkozóra.

A 20. század első évtizedeiben a budoár kifejezés már leginkább csak egy izgalmas francia szó volt a hálószobára (legalábbis Franciaországon kívül), mely szoba azért is érdekes, mert babák is helyet kaptak benne, mint az ágyak, kanapék díszítői, innen kapták a nevüket is. De azért jóval többek, mint egyszerű díszbabák.

Budoár babák

Annak ellenére, hogy a budoár babák általában jelöletlenek és nagy változatosságot mutatnak, – hiszen számos országban gyártották őket (pl. Franciaország, Anglia, Amerika, Németország, Olaszország) – könnyű magát a típust azonosítani. Testkialakításuk jellegzetes: az alapjuk egy szövettest, hosszú lábaik vannak, némelyik modellált magas sarkú cipőben végződik; fejük, karjuk, lábszáruk különféle anyagokból készülhet (kompozit, szövet); elegáns ruhát viselnek, ami kalappal, ékszerekkel, boával egészülhet ki, elegáns frizurájuk van, ami rövid is lehet. Az arcot erős smink, nagy szempillák, vékony, ívelt formájú szemöldök, rúzsos száj jellemzi, a kezeket pedig lakkozott körmök. Gyakran szépségpöttyöt is láthatunk a száj körül vagy az orcán, és a babák némelyike még dohányzik is. Ez utóbbi különösen érdekes vonása egy babának, érdemes jobban utánajárni.

• 

• 

• 

• 

• 

Smoking doll

A dohányzó budoár babák igen népszerűnek számítottak a maguk korában, ma már persze elképzelhetetlennek tűnik az ilyesmi, mármint, hogy dohányzást népszerűsítsenek babákon vagy játékokon keresztül. (Csak úgy megjegyzésképpen: még emlékszem a cigirágóra, meg a cigarettázó sünire…)

A budoár babákat egyébként szinte lehetetlen vállalkozás készítő szerint azonosítani, de pont a cigarettázó babák, illetve azok egy csoportja kivételt képez, mert a Cubeb Tobacco Company termékreklámjához tudhatóan a Mutual Novelty Corporation készített babákat, amik jól felismerhetők.

A Jáván és Szumátrán található növényt, a cubebet (Piper cubeba, azaz kubébabors vagy jávai bors) már évszázadok óta ismeri Európa, ahová az arabokkal folytatott kereskedelem révén Indián keresztül érkezett meg a fekete bors és szegfűbors keverékének aromájára hasonlító borsfajta.
Széleskörű felhasználásának egyik lehetőségére az alábbi viktoriánus kori hirdetés hívja fel a figyelmet az 1860-as évekből, amint Dr. Perrin gyógyhatású kubéba cigarettáját reklámozza, illetve annak gyógyhatását, amit cigaretta formájában asztma, krónikus garatgyulladás és szénanátha kezelésére használtak. Illetve a növényből kivont olajat torokpasztillákban, gyógyszerekben is alkalmazták.

Dresszkód

Ami a budoár babák ruházatát illeti, az 1920-as évek divatjának olyan ikonikus darabjai, mint a kalapok, gyöngyös ruhák, cigarettatartók, harisnyakötők, harisnyák, boák és tollak, számos babakészítőt inspiráltak. A babák megjelenésén pedig visszaköszönt az adott kor hangulata és divatja. És mivel a budoár babákat nem gyermekjátéknak szánták, hanem felnőtt hölgyeknek, ezért megjelenésükbe sok minden belefért, ami a korra jellemző volt.

• 

• 

Egyes babák ruházata egyenesen az haute couture világából érkezett, pl. a híres francia divattervező, (az első fűző nélküli ruhát is tervező!) Paul Poiret (1879-1944) tervei nyomán, aki együttműködött a korabeli Párizs legnagyobb babaműhelyének vezetőjével, Mrs. Lazareva-val, és a módos ügyfelek számára öltöztetett babákat készítettek. Ez nagyszerű üzleti fogás volt, amellett, hogy Poiret szándéka az is volt, hogy úttörő terveit letisztult, nyugodt belső terekben mutassák be. Egy gyönyörű baba budoárba helyezése, az ágyra vagy a kanapéra ültetése pedig az egyik módja volt annak, hogy a hölgyek divat iránti lelkesedése az otthonuk berendezésében is tükröződjön.

• 

• 

Nagy divatja volt ezeknek a babáknak, színházi és kabaré sztárok gyakran pózoltak velük a fotográfiákon, néhányuk hasonlatosságára pedig babát is készítettek. A budoár babafejeket külön is árulták, amelyekhez saját készítésű szövettestet is lehetett varrni. Egyébként ezek a babafejek szépen párhuzamba állíthatók a korra jellemző, női fejeket mintázó fali kerámiákkal is.

• 

• 

A 20. század első évtizedeinek színésznői közül nem egyet ismerünk, aki lelkes gyűjtője volt egyebek mellett a budoár babáknak is. Colleen Moore (1899–1988) filmszínésznő például ismert babagyűjtő volt, világhírű babaháza vagy inkább tündérkastélya (Museum of Science and Industry, Chicago) immár évtizedek óta lenyűgözi a rajongókat.

• 

• 

• 

• 

Egy kis videó a tündérkastély összeállításáról: https://thekidshouldseethis.com/post/colleen-moores-fairy-castle-restoration-at-msi-chicago

A fenti elnevezéseken kívül a budoár babákra használatos még a flapper doll kifejezés is, amihez némi magyarázat szükséges. A flapper megnevezést (ami egyrészt légycsapót jelent) az 1920-as években azokra a fiatal nőkre használták, akik rövid szoknyát és hajat viseltek (bob fazon), jazzt hallgattak, erős sminket használtak, alkoholt fogyasztottak, nyilvános helyen cigarettáztak, autót vezettek, és összességében viselkedésükkel sértették a korabeli társadalmi normákat.

The Times magazin az első világháború befejezését követően a férfi munkaerő visszatérése miatt munkanélkülivé vált nők álláskeresésének problémájáról a The Flapper’s Future című cikkben írt (1919), ennek hatására a kifejezés jelentése némileg megváltozott, és a „független, élvezeteket kereső fiatal nőkre” vonatkozott.

Az 1920-as évek Amerikájában a kifejezés használata egybeesett a fiatal lányok körében hódító divattal is, nevezetesen a kicsatolt galosh (vízálló cipőhuzat, sárcipő) viselésével, amivel járás közben “csapkodó” (flap-flap-flap) hangot adtak, ezért flappernek hívták őket.

• 

• 

Visszatérve a babákra, a budoár babák kapcsán érdemes megemlíteni azokat a jellemzően porcelánból készült „félbabákat” is, amelyek felsőteste a budoár babákéhoz hasonlít, míg kidolgozott alsó testük nincsen, helyette nagyméretű ruházatuk alatt teáskanna, púderpamacs, tűpárna – vagy más, a női fésülködőasztal kellékeként használatos dolog – rejtőzik.

• 

• 

A fenti rövid ismertető alapján talán érzékelhető, hogy mennyi mindenről is lehet beszélni egy-egy babatípus kapcsán, illetve, hogy a babák nemcsak a gyermekek világának lakói….

***