Olvasni jó! sorozatomban mindig egy érdekes könyvet mutatok be nektek! A választásom most egy angol nyelvű mesekönyvre esett, ami a tíz-, de már majdnem tizenegyéves Lenore hercegnőről és a Holdról szól.
James Thurber Many moons című meséje 1943-ban jelent meg Louis Slobodkin rajzaival a new yorki Harcourt, Brace & Company kiadásában és a könyv 1944-ben elnyerte a Caldecott-érmet, amivel 1937 óta az előző év legkiválóbbnak ítélt amerikai gyermek-képeskönyveket ismerik el.
A mesét több kiadásban és különböző illusztrációkkal is megjelentették, közülük én most az 1958-ban, limitált példányszámban készült kötetet szeretném bemutatni, aminek magyar vonatkozása is van, ugyanis a bőrkötéses könyv kötészetét a híres nyomdaalapító, Kner Izidor lánya, Kner Erzsébet (1897–1998) könyvkötőmester végezte, aki 1949-től az Egyesült Államokban dolgozott és Chicagóban saját műhelyt vezetett harminc éven keresztül.
A Philipp Reed fametszetes rajzaival illusztrált 1958-as kiadás bőrkötéses változata mindössze 250 példányban készült el, melyek közül egy kötet megtalálható az Iparművészeti Múzeum könyvtárában. A könyv borítóját sötétkék alapon aranyszínű csillagok és a Hold különböző fázisainak képei díszítik. Az ugyanilyen díszű, de vászonborítós változat is limitált példányszámban (2250 darab) került forgalomba.
https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/konyv-tokkal-thurber-james-many-moons-saint-joseph-michigan-1958/24372?ds=eyJxIjoibWFueSBtb29ucyJ9&i=0 
A mese tehát Lenore hercegnőről szól, aki megbetegszik és bajára gyógyírt csak az jelenthet, ha megkapja, amit kér: a Holdat.
A király összehívja udvarának legbölcsebb embereit és tőlük tudakolja, miként teljesíthetné lányának kívánságát. A bölcsek azonban semmi jóval nem kecsegtetik az uralkodót, mert szerintük a Hold túl nagy, túl messze van, és ráadásul veszélyes is.
“I want you to get the moon” – said the King.
Az udvari bolond azonban a hercegnő véleményére kíváncsi, hogy ő mit gondol, vajon miből van a Hold, mekkora és milyen messze van. A hercegnő szerint a Hold éppen akkora, amekkorának látszik az égen és aranyból van, és ha az udvari bolond felmászik a fára, akkor könnyűszerrel levághatja az égről.
Az udvari bolond meg is ígéri, hogy pontosan ezt fogja tenni…ehelyett azonban a királyi aranyműveshez megy és egy holdszerű medállal díszített nyakláncot készíttet.
A hercegnőnek átadják az aranyholdat, aki ettől jobban is lesz. A király viszont attól tart, hogy ha a lánya másnap este ismét meglátja a Holdat az égen, rájön, hogy az ő holdmedálja hamis. Újra összehívja bölcseit, akik egyesével elmondják javaslataikat: például, hogy kapjon a hercegnő sötét lencséjű szemüveget, amiben semmi sem látható, még a Hold sem, vagy hogy rejtsék el a Holdat és vonják be a palotát sötét bársonnyal, ami semminek a fényét nem ereszti be, vagy mondjuk rendezzenek minden este tüzijátékot és egyéb fényes programokat, hogy a Hold fénye ezek mellett elhalványuljon.
Az uralkodó dühbe gurul, egyúttal elkeseredik, hogy lánya hamarosan rájön majd, hogy a nyakában nem az igazi Hold függ és akkor újra beteg lesz. Ekkor az udvari bolondnak egy ötlete támad: meglátogatja a hercegnőt, aki éppen holdmedálját nézegeti, miközben besüt a holdfény az ablakán. Hogyan lehet a Hold két helyen? – kérdezi őt az udvari bolond. A hercegnő kacagva azt feleli, hogy ez egészen egyszerű dolog, ugyanis a Hold olyan, mint a gyermek tejfoga, ami ha kipottyan, nő helyette másik, vagy mint az unikornis szarva, amit ha az állat elveszít, új nő helyette vagy mint egy virág, amit ha levágnak, szintén új növekszik a helyén. Így van ez a Holddal is.
Akinek van kedve, a mese egy korábbi kiadását elolvashatja itt: https://archive.org/details/ManyMoons-Eng-JamesThurber/mode/2up
Aki inkább a mese német nyelvű fordításának– „Ein Mond für Prinzessin Leonore” – szövegét olvasná el, megtalálja itt: http://www.isw-nlp.at/index.php?id=181
Azon tűnődtem, hogy vajon a mesében tudatos volt a hercegnő, Lenore névválasztása, a Hold, mint téma és az égitest ékszerben való megjelenése? Lehet történelmi alapja? Gondolok itt Aragóniai Eleonórára (1450 – 1493), aki Ferrara hercegének, Ercole d’Este-nek volt a felesége és a ferrarai Palazzo Schifanoia freskóinak programadó asztrológusát, Pellegrino Priscianit kérdezte arról, hogy melyik csillagkonstelláció a legmegfelelőbb ahhoz, hogy kívánságai teljesüljenek. A humanista tudós 1487-ben levelet küldött Eleonórának és a pontosan leírt, kedvező csillagállás megállapítása mellett ez is írta: „némelyek olykor ezüstbe vagy más fémbe szokták vésetni a csillagállást.” Érdekes lenne, ha ez a történelmi tény lett volna a mese inspirációs forrása. Amúgy az, hogy a mesében Lenore a „Hold betege” nem meglepő, hiszen orvosi-asztrológiai értelemben a Hold és más bolygók is hatással vannak az emberi testre, szervezetre. A csillaghit történetéből gyakran idézett eset ugyancsak Ferrarához kapcsolódik: Leonello d’Este, a ragyogó fiatal márki asztrológiailag meghatározott ritmus szerint cserélte ruháit, minden nap olyan színt választott, amely vonzza az adott bolygó kedvező hatását.
***