Az 1940-es évek második fele érdekes időszak volt a francia babaipar számára. A második világháború okozta alapanyaghiányt csak a nagy babakészítő cégek élték túl, és egészen az 1940-es évek végéig kellett várni a változásra, amiben egy magyar kötődésű vállalatnak is komoly szerep jutott. Ez volt az URIKA Poupée d’Art.
URIKA (1947–1957)
A művészi megformálású babákat készítő és forgalmazó céget a magyar származású Lucy Ulrych és férje, Ádám alapította Párizsban, 1947-ben. Szabadalmuk egyfajta puha babatest volt, ami fémvázas armatúrára épült. A korai babák kezei még textilbevonatúak voltak, később celluloidból készültek a kézfejek, a babafejek pedig az 1930-as években fejlesztett műanyagfajtából, rhodoidból*, amit kézzel festettek meg.
Kép forrása: Élisabeth Chauveau (2011): Poupées et bébés en celluloïd cent ans d’histoire de la poupée française, 1881-1979. DAUPHIN, p.151.
*Az átlátszó és éghetetlen(nek jellemzett) rhodoid nevű anyagot nemcsak a játékipar használta, hanem a divatipar is felfigyelt a benne rejlő lehetőségekre – pl. Schiaparelli, Paco Rabanne –, illetve a művészi célú alkalmazását is ismerjük, pl. a kalocsai születésű Schöffer Miklós (1912 – 1992), másként Nicolas Schöffer, festő- és szobrászművész – megjegyz.: a kibernetikus szobrászat megteremtője, aki nem mellesleg néhány hónapig az URIKA-nak is dolgozott (!) – rhodoid lemezeket használt a Minieffektek című 1969-es munkájához. Lásd a Műcsarnok-beli 2016-os kiállítást.
Visszatérve az URIKA babákhoz, azokat Poupées d’art flexibles-nek, rugalmas babáknak nevezték, mivel könnyű volt alakítani, hajlítani, pózban tartani, és ehhez nagy segítséget jelentett az is, hogy lábuk viszonylag nagyméretű volt, így babaállvány nélkül is könnyedén megálltak.
És noha még mindig lehetett a korabeli játékpiacon biszkvitfejű babákat kapni, egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a vásárlók az URIKA babák felé, melyeket törhetetlennek (incassable) reklámoztak.
Poupées de caractère
1947–1948 között a cég elindított egy karakterbaba sorozatot, amiben európai, amerikai, ázsiai, afrikai babák egyaránt megjelentek. A leegyszerűsített, hagyományos viselettel és szép kiegészítőkkel, aprólékos részletekkel kivitelezett babák a különböző kultúrákkal való ismerkedést is támogatták.
Ezek a babákat gyakran párban adták el, nem mindig volt külön jelölésük, de jól felismerhetők voltak. A babák haja asztrahánból*, moherból vagy természetes hajból készült. (*Az asztrahán prém egy közép-ázsiai juhfajta – a fekete karakül juh – bundájából készült kiváló minőségű alapanyag, ami puha, göndör és fényes.)
Ha közelebbről szemügyre vesszük az 1950-es évek közepéig forgalmazott babákat, látjuk, hogy a ruhájuk rá van varrva a babatestre, azaz nem lehetett őket öltöztetni, ami azt is jelenti, hogy a babák nemcsak a gyerekek játéktevékenységét szolgálták, hanem dekorációs célt is betöltöttek, pl. üzletek kirakatának díszeként.
A kifejezetten gyerekjátéknak készült babák viszont öltöztethetők voltak és teljesen rhodoidból készültek vagy rhodoid fejjel és egyfajta latexhab testtel, később ”peau magique”-nak nevezett ”varázsbőrrel” bevont testtel. Ez az anyag vízálló volt és amikor az URIKA cég részt vett a párizsi és lyoni játékvásáron, akkor egy medence körül állva mutatták be a játékbabákat, melyek közül többen is a vízbe merültek.
Mimi, 1950-es évek, teljesen rhodoidból készült
***
Irodalom
Samy Odin (2010): The Urika Dolls by Madame Ulrych. Antique Doll Collector, Vol. 12. No.12. 47–52.
Élisabeth Chauveau (2011): Poupées et bébés en celluloïd cent ans d’histoire de la poupée française, 1881-1979. DAUPHIN. 151–153.
***