A vesszőfonás az egyik legrégebbi bútorkészítési módszer, amit évezredek óta ismer az emberiség. A nyugati bútortörténetben a fonott bútordarabokat gyakran találjuk meg a gyermekek környezetében, ideértve a kiságyakat, székeket, kosarakat.
Angliában és Amerikában különösen a 19. század idején vált népszerűvé a fonott bútor, amikor is a levegőjárta tornácokra, verandákra könnyen mozgatható, hűs, „lélegző” és a tömör, kárpitozott bútoroknál higiénikusabb kerti alkalmatosságokra volt szükség.
A bútorkészítéshez szükséges anyag Európában is rendelkezésre állt, de amikor a trópusokat is megjáró kereskedőhajók a Délkelet-Ázsiában honos pálmafajjal, a rattan nevű anyaggal tértek vissza Európába, új anyaghasználat és új formavilág jelent meg a nyugati bútorkészítésben. Egy bizonyos széktípus, a pávaszék különösen népszerűvé vált.
A bútordarab könnyen felismerhető jellegzetes formájáról: alsó része homokórához hasonló, magas háttámlája – akárcsak a hím páva faroktolla – legyezőszerűen terül szét. A hagyományosan rattanpálmából font széknek az anyaghasználat csipkeszerű megjelenést kölcsönöz.
A szék monumentális, mégis légies hatású, könnyen mozdítható, rugalmas és teherbíró. Megbecsülendő darab, egyrészt, mert hagyományosan egzotikus anyagból készül, másrészt mert csodás kézműves munka, harmadrészt mert – Indonéziában például – egyre kevesebb helyen találni olyan kézműveseket, akik ezt készítik.
A fotográfus széke
A fonott székek gyakori kellékek voltak a fotográfusok stúdióiban, ahol kicsit és nagyot szívesen ültettek könnyed, díszes háttámlájú, fonott székbe, ami szépen támasztotta és keretezte a fotóalanyt.
https://e03fa0f9-a-62cb3a1a-s-sites.googlegroups.com/site/dovetailantiqueswickerwisdoms/Dovetail-Antiques/dovetail-antiques-cabinet-card-collection
Ami kifejezetten a pávaszéket illeti, az első felvétel 1914-ben készült és egy anyát ábrázolt gyermekével a székben. A történet érdekessége, hogy az asszony a Fülöp-szigeteki Bilibid börtön foglya volt. Ez a börtön nem egy hétköznapi intézmény volt, a foglyok fonott bútorokat készítettek, sőt a börtön értékesítette is azokat. A pávaszékben fényképezett anya és gyermeke precedenst teremtett abban az értelemben, hogy a nő se nem volt híres, se nem volt társadalmilag megbecsült figura, de azzal, hogy a pávaszékben fotografálták, mégis egy érdekes miliő teremtődött körülötte. A pávaszék tehát fotogénnek bizonyult.
És hogy ez azóta is mennyire így van, elég, ha csak végigtekintünk a 19-20. és immár 21. század azon felvételein, ahol pávaszékben pózolnak a fotóalanyok.
A bútordarab névváltozatairól pedig annyit, hogy az 1960-as évek híres televíziós sorozatában, az Addams családban Morticia Addamsnek volt ilyen széke, ezért nem ritka, hogy „Morticia Addams szék”-nek nevezik, Franciaországban pedig az Emmanuelle című 1974-es film alapján „Emmanuelle szék” a neve.
A pávaszék máig divatos bútordarabnak számít, népszerű például, mint bérelhető esküvői kellék.
Nos, én nem vagyok híresség, és menyasszony sem, de szívesen pózolok pávaszékemben, amit karácsonyra kaptam.
Kultúrmorzsa
Mellékszál, de a páva miatt gondoltam megemlíteni a híres indiai pávatrónt, a mogul uralkodók trónusát, amit a 17. század elején Sáh Dzsahán rendelt meg és a Delhi Vörös Erődben helyeztetett el. Az eredetileg ékszeres trónként emlegetett trónust csak később, a történészek nevezték el a páváról, mivel két páva szobra díszítette.
Kép forrása: Wikimedia
A drágakövekkel gazdagon díszített trónus baldachinos mennyezetét tizenkét aranyoszlop tartotta, a nagymogulok szent ereklyéjének tekintették, és máshitűeknek még megmutatni is tilos volt. Állítólag egy Tavernier nevű francia ötvös és utazó volt azon kevés európai ember egyike, akinek Észak-India kormányzója 1665-ben megengedte, hogy megtekintse ezt a pompázatos alkotást. Alig száz évvel később, 1737-ben Nadir Sah perzsa hódító behatolt Észak-Indiába és elhurcolta – egyebek mellett – a pávatrónt is, ami a perzsa uralkodó halála után még egy darabig az utódja gondjaira volt bízva, aztán titokban valahogy a Kelet-Indiai Társaság birtokába jutott….
1782-ben pedig érdekes dolog történt, egy „Grosvenor” nevű angol hajó süllyedt el Afrika partjainál, és állítólag rakománya között volt a híres pávatrón is. A hajó kiemelésére 1905-ben létrejött egy nemzetközi szindikátus, aminek az lett volna a feladata, hogy egy csatornát/alagutat ásva jussanak el a hajóhoz, azonban ez a fantasztikus vállalkozás és a későbbi próbálkozások is kudarcba fulladtak.
Egyébként Viktória királynő (1819-1901), aki 1876-tól India császárnője volt, a Kelet-Indiai Társaságtól ajándékba kapta a Koh-i-Noor nevű gyémántot, ami egykor a pávatrónt díszítette, és ami azóta a brit korona egyik éke. Az indiai kultúráért rajongó Viktória – indiai bizalmasa, Abdul Karim (1863-1909) ötlete alapján – pedig indiai stílusú termet készíttetett a Wight-szigeten lévő Osborne Házba. A darbár szobát Rudyard Kipling apja, John Lockwood Kipling és Bháí Rám Szingh 1890-ben tervezte meg. A falakat és a mennyezetet láhori mesterek faragott burkolata borítja, a kandalló közepén lévő páva pedig közvetlen utalás a híres ágrái pávatrónra.
***