90 évvel ezelőtt egy novemberi napon a Pesti Napló londoni tudósítója interjút készített George Studdy (1878–1948) brit képregényművésszel, aki Bonzo kutyáról mesélt neki.
Beszélgetés G. E. Studdy-val, a Bonzo-kutya világhírű kreálójával
(Pesti Napló, 1930. 81. évf. 261. sz. 40.o.)
— Elmondja a legnépszerűbb kutya egész történetét és pályafutásának kiemelkedő állomásait — Havonta 400.000 levelezőlapot adnak el belőle —
Az amerikai Hearst-konszern tizenhat nemzet vezetőlapjaiban terjeszti képét — A művész már maga sem tudja, hogy hol, mikor és hány példányban lát naponta napvilágot kutyája —
London, november.
(A Pesti Napló londoni tudósítójától, Lóránt Mihálytól).
Itt lakik a Fleet-Street tövében, ahol valósággal dobog, zajlik, lüktet az angol ujságélet. Nem tud elszakadni ettől az aránylag szűk uccácskától és a hozzá csatlakozó keskeny, kicsiny, sikátorszerű udvaroktól és benyílóktól.
Itt kezdte és úgy látszik, nem is akar innen soha elmenni G. E. Studdy a »Bonzó« kutya világhírű kreálója és rajzolója, akinek pompás állatfiguráját képeslapokról és a nagy angol illusztrált újságok hasábjairól ma már a világ minden táján mindenki ismeri.
A Poppin’s Court-on kis, csendes »műterem-szálloda«, ebben lakik kedves francia feleségével és kislányával együtt Studdy. Londoni találmány az ilyen műterem-szálloda: kis ház, amelyben csak teljesen felszerelt stúdiók vannak, hozzávaló szobácskával és csak éppen a szükséges komforttal. Viszont: a fekvése, berendezése, levegője, mind-mind teljes illúziót ad az újságrajzolónak: művészi és ujságszerű. A nagy szerkesztőségek közelében egy kicsiny, csendes zúg, ahova még a kutya ugatása sem hallik fel. Ebben a műteremben rakoncátlankodik, ugrál, csirkefogóskodik, hancúrozik Bonzo, a hangtalan kutya, amelynél hangosabb sikere még sohasem volt fajtájabelinek.
Alig kell kérni, máris beszél Studdy.
Studdy karikatúrája (forrás: Pesti Napló, 1930. 81. évf. 261. sz. 40.o )
— Bonzo kutyám, amelyet ma a világ legnépszerűbb kutyájának tartanak, mindössze nyolcesztendős. Ezalatt a rövid idő alatt — merem állítani — hihetetlen gazdag volt a pályafutása, olyan gazdag, amilyen egyetlenegy más kutyáé sem. Ez a pályafutás különös és nem várt volt; éppen olyan, mint Bonzo születése.
— Mint mérnök kezdtem karriéremet, de csakhamar »átváltottam« és állatrajzoló lettem. Az állatok szeretetét Devonshireből, ahol születtem, hoztam magammal. Egyáltalában, nem bántott, hogy eleinte csak néhány sillinget fizettek a rajzaimért. Azt is milyen nehezen… Oh, még világosan emlékszem, amikor kicsiny műtermemből elindultam, hónom alatt a rettenetes nagy rajzmappával s bementem a londoni Fleet-Streeten mindenhova, ahol rajzokat eladni egyáltalán lehetséges volt. Kezdtem 18 pennyn rajzaim darabjának eladását s amikor már feltornáztam magamat a félguineás árig, igazán úgy éreztem, hogy a Royal Academy legdédelgetettebb tagjával sem volna érdemes cserélnem.
— No, de azt akarom elmondani, hogyan született a Bonzo kutya. A Sketch számára készítettem különböző kutyarajzokat és minden alkalommal emberi humort akartam belevinni kutyarajzaimba. Sohasem kerestem azt, hogy egy valóságos kutya képét adjam viszsza, de mindig arra törekedtem, hogy mégis valószerű legyen, amit rajzolok és bele tudjam »plántálni« a rajzba az igazi, gyökereiben is mély emberi humort.
Mindig tudtam azt, hogy az élet maga olyan komoly »business«, hogy szükséges belé a humor, mint a fűszer az életbe, különben teljesen élvezhetetlenné válik. Ahogy a szakácsnő beleadja az ételbe a fűszert és nem vár ihletre, úgy ültem én is neki rajzaimnak, nem várván fellengzős gondolatokra, csupán arra, hogy a készítménybe, az ételembe, a süttetembe, bele tudjam adni azt az ízt, amelyéit magam is szeretek az élet minden megnyilvánulásában.
— Sokat kísérleteztem a legkülönbözőbb kutyatípusokkal. Végül találtam egy típust, a kis kövér kutya kölyök (puppy) típusát, amelyet a Sketch szerkesztője elég humorosnak talált arra, hogy minél többször a közönség elé vigye.
— Hogy ezután a »Bonzo-típus« pontosan hogyan alakult ki, arra már nem is tudok visszaemlékezni. Annyit tudok, hogy a nevét nem én magam adtam neki, hanem a Sketch szerkesztője. De azt is tudom, hogy meg akartam őrizni a kutya minden jellemző tulajdonságát, ám mégis valami különöset, eredetit, olyat akartam alkotni, amilyen kutya az életben nincs. Többet, mint a valóságot, a valóság kvintesszenciáját akartam megcsinálni; egy olyan komikus és groteszk kutyát, amelyben minden kutya komikussága és groteszksége benne van.
— Be kell vallanom, hogy a kis Bonzónak élő mintája nincsen s mégis, megszületése után igen gyorsan népszerű lett. Eleinte én magam is megijedtem a népszerűségétől. Nem gondoltam volna, hogy éppen ez a típus lesz az, amely a közönség ízlésébe ilyen gyorsan és ilyen mélyen belegyökeredzik. Tudni kell ugyanis, hogy én magam, a valóságban a spanielkutyákat szeretem, ilyen kutyám van is, de azért azt is be kell vallanom, hogy a Bonzo is »erősen a szívemhez nőtt«.
— A Bonzo karrierjének megindulásával azután, természetesen: azonnal túlléptem a félguineás rajzonkénti árat s már alig tudtam minden megrendelésemnek eleget tenni. A Sketch, amely a Bonzo »nursing-home«ja volt, csakhamar szűknek bizonyult és az én kutyámat hívták mindenfelé. És Bonzo, a nagyközönség igazi jóbarátja, mindenütt megjelent, ahova hívták, mindenütt megmutatta groteszk, bolondos arcát és — ahogy az eredmények mutatják — mindenütt hihetetlen sikert aratott.
— Anélkül, hogy a részletekre kitérnék, elmondom, hogy az én kis Bonzo kutyám eddig milyen alakokban jelent meg a világ színe előtt:
— Volt már színezett képeslap, celluloid baba, gyerekjáték, összerakható rejtvényjáték, hirdetési téma, díszlet, gyerekeknek való festési minta, cukorsütemény dobozának a teteje, brosstű; eltekintve attól, hogy az újság megjelenési formájának minden alakjában a közönség elé lépett már, sőt komoly sikereket aratott filmen is. Pantomimekben, revükben szerepelt, karneváli felvonulásokban vett részt, az álarcos-bálok légióban jelent meg a figurája. Sőt, továbbmegyek, már zeneszerző is témául választotta, írtak róla egy foxtrottot, azonkívül: már a rádióban is tartottak róla előadást. Merem állítani, hogy ma már minden jobb család asztalán vagy körében megjelent legalább egyszer, egyszer az egész világon.
— A képeslevelezőlapokból — az ügynököm megállapítása szerint — átlagban 400.000 darabot adnak el havonként.
— Sokat beszéltek, vitatkoztak már arról, hogy a Bonzót milyen kutyafajtához sorozzák. Én magam, — szülőapja — sajnos, nem tudok etekintetben biztosat mondani. Rábíztam hát a dolgot a kutyaszakértőkre. Major Power, egyike a legnagyobb angol kutyaszakértőknek, kérdezte tőlem egyszer, hogy milyen fajtájú kutyának gondolom a Bonzót. Én zavarba jöttem a kérdésre:
—Annyit tudok róla, — mondottam — hogy kutya és hogy kölyökkutya és csak a jó Isten tudja megmondani, hogy mi lesz belőle, ha »felnő«…
— Nos: itt a Bonzo, felnőtt, nagy lett és én, bárhogy szégyelem magamat, ma sem tudom megmondani, hogy milyen fajta kutya tulajdonképpen.
— Hogy barátságunk mikor ér véget, erre nem tudok válaszolni. Remélem: soha. Itt-ott természetesen: hűtlen leszek egy kis időre hozzá. Ilyenkor macskákat és más állatokat rajzolok, de úgy érzem, hogy a kutya mégis a leghűbb állat a világon. És Bonzónál, az én drága Bonzómnál — merem mondani — még a kutyák között sincs hűségesebb a kerek földtekén.”
Érdekességek
*A “Studdy” Study (1922)
https://www.youtube.com/watch?v=WsUTQCTy8no
*A Pinnace cigaretták hirdetése Bonzoval a Piccadilly Circus-nél (1924 körül). Bonzo neontáblája volt az első, amelyet a Piccadilly-n elhelyeztek.
* Egy ritka Steiff-féle Bonzo (1927 körül)
*Bonzo-persely (1928 körül), Saalheimer and Strauss
Bonzo Magyarországon
Hogy milyen is Bonzo? „Édes figura. Kicsi, zömök. Kedves, vigyori pofája van, betyár, elmés tekintete. Hetyke, vagy méla füle, aszerint, milyen vonatkozásban van éppen a külvilággal” (Új Idők, 1930. 36.évf. 29. sz. 77.o.).
A szeretnivaló kölyökkutya kalandjai Magyarországon is népszerűek voltak, olyannyira, hogy még Országos Bonzó Párt is alakult és többkötetes mesesorozat is indult. A Harangi László (1897–1934) költő, ifjúsági író tollából (?) származó Bonzó Muki kalandjai című történetfolyam a Hungária Nyomda Rt. kiadásában és Wagler Mária szerkesztésében közreadott Filléres mesekönyvek sorozatban, hetente jelent meg, Valló Péter fekete-fehér rajzaival.
Forrás: antikvarium.hu
***