Katonadolog

A töredékes és megfogyatkozott Schenk-seregemet leszámítva eddig nem írtam játék katonákról és játék fegyverekről, de most, a Vármúzeum Kádár (játék) katonái időszaki kiállítása (2022.10.28. – 2023.03.31.) kapcsán eszembe jutott néhány dolog. Elsősorban az emlékeim, meg a témához kapcsolódó tárgyaim, amiket most előszedtem.

(Megjegyz.: Aki csak az időszaki kiállításban készült képekre kíváncsi, tekerjen sokkal lejjebb.:)

Vissza az időben

A ’80-as években szívesen lapozgattam a Móra Ferenc Ifjúsági könyvkiadó Kolibri Könyvek sorozatának kiadványait, rajtam kívül még sokan mások is így voltak ezzel. Nagy kedvenc volt a régi játékokról szóló kötet (a borítóján többek között katonákkal), de emellett az Elődeink fegyverei című rész is, abban különösen a lovagi fegyverek tetszettek. Évekkel később is szívesen néztem páncélokat, emlékszem, hogy II. Zsigmond Ágost gyermekpáncélja (amit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzött egészen 2020-ig, amikor is a magyar kormány a Lengyel Köztársaságnak átadta), annyira tetszett, hogy a múzeumban készítettem róla egy fotót és just for fun átalakítottam a mellkasán lévő E S monogramot YSL-ra (Yves Saint Laurent), mintha ő tervezte volna ezt a pompás páncélt.

Ott volt még a könyvespolcon, szintén a Móra Kiadótól, a Képes történelem sorozat is. A Polgárháború Észak-Amerikában, vagy Az első világháború köteteknek már a borítóit sem találtam hívogatónak, de érdekesnek tartottam a kivágható mellékleteket…amiket egyébként nem vágtam ki, máig megvannak.

Könnyedebb téma volt A derék kis ólomkatona című Andersen-mese, ami a Vojtěch Kubašta-féle térbeli mesekönyvben igazán pompás látvány, bár a történet nem ér boldog véget.

Később, amikor már saját érdeklődésből vásároltam, például képeslapokat, vettem egy 1904-es orosz-japán háborúra reflektáló lapot, ami egy sorozatba illeszkedik. A képeslapon ábrázolt jelenet azért érdekes, mert játék babák között zajlik a közelharc: az orosz baba kiüti a japán babát (második sor, balra az első kép), de a felkelő nap fénye beragyogja a jelenetet, ahogy a sorozat összes lapján, hiszen a háború japán győzelemmel zárult. Ennek megfelelően a képsorozat végén a japán babák győzedelmesen, nyelvet öltve ülnek az orosz babán.

Egy másik érdekes képeslap egy nagy időbeli ugrással a II. világháború idején, a karácsony szellemében készült. A képen a karácsonyi ajándékokat a gyerekeknek egy lánctalpas jármű, vagyis tank lövi ki, amin angyal érkezik. (Itt megjegyzendő, hogy a katonai egyenruhára alkalmazott angyalbőr szavunk, ami etimológiai alapon a puska vállszíjának régi nevéből (pantallér) származik, egy másik gondolati úton a következőkkel is összefügg: a görög angelosz jelentése hírnök, az angyalok a hírek hozói-vívői, maga a szó nem egy személyt jelöl, hanem egy hivatal megnevezése. Az angyali feladatkörhöz hozzátartozik az őrzés (őrangyal), a kíséret (Utolsó Ítélet ábrázolásokon), és katonai funkcióval is együtt jár (gondoljunk csak Szent Mihály ábrázolásaira).

Aztán itt van még nekem ez a masékatona, a papírkatonákhoz készült terv, meg egy Schenk-féle ágyú… ilyen és ehhez hasonló tárgyak a kiállításban is láthatók.

A téma miatt, érdekesség gyanánt fellapoztam a Jó pajtás 1915. évi számait. A Benedek Elek és Sebők Zsigmond, majd Schöpflin Aladár szerkesztésében vasárnaponként megjelenő Jó Pajtás képes gyermeklapban a mesék, ismeretterjesztő információk mellett a korabeli eseményekre reflektáló hírek is helyet kaptak, köztük háborúval kapcsolatosak is. A rajzokból, szövegekből egyértelművé válhatott a korabeli olvasó ifjúság számára például, hogy ki az ellenség és ki a szövetséges, illetve a karácsonyt is áthatotta a háborús hangulat.

Faragó Géza (1877–1928) rajzai: *Mi ellenségeink– Japán* | *A mi szövetségeseink* (a német, a török) | *Háborús karácsony*
*Jó Pajtás*, 1915. 7. évf. 13. sz. 205. | 1915.7 évf. 41. sz. 661. | 1915.7 évf. 43. sz.693.

Nem kell messzire mennünk az időben, hogy lássuk: a háború világa a gyermekvilágot sem kíméli (eddig sem tette), bekúszik a gyerekszobába és a játéktevékenység zászlója alatt fegyverkezésre, harcra, csatára buzdítja őket, főként a fiúkat. Nézzük csak meg a játékkereskedések árukínálatát régen is, ma is. Talán nem véletlen, hogy ezen játékok gyűjtői jellemzően férfiak és nem nők. Erre a kiállításra tárgyakat kölcsönző magángyűjtők is mind férfiak, akiket a tárlat meg is jelenít. Kollekciójuk nagyon érdekes, kordokumentum értéküket tekintve is.