2024. szeptember 21. – november 16. között új időszaki kiállításnak adott otthont a Kiss Áron Magyar Játék Társaság Orlay utcai közösségi terme, ahol Japán babák és játékok – Válogatás Hársvölgyi Virág művészettörténész magángyűjteményéből címmel nyílt tárlat.
A kiállítás összefoglalása, ismertetése a Magyar Iparművészet hasábjain online és offline kiadásban is megjelent. A szövegből kiderül, hogy a kiállítás valójában két önállóan is értelmezhető (és értelmezett) tematikai egységet foglalt magába: az egyik a gyűjtő gyermekkorának megőrzött, illetve később tudatosan pótolt darabjait mutatta be, a másik a doktori disszertáció témaválasztása révén formálódott és azzal kapcsolatban álló tárgycsoportot mutatta be.
A helyszín
A Kiss Áron Magyar Játék Társaság közösségi terme az Orlay utca 2b. szám alatt található, az épületet a Szent Gellért Szövetkezet lakóházaként Medgyaszay István (1877–1959) tervezte 1909–1910-ben.
Öltöztetős papírbababák mintáját követő kimonós lány
A megnyitó
A kiállításon megjelenteken Dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató, a KÁMJT elnöke köszöntötte, a kiállítást Dr. Tészabó Júlia művészettörténész nyitotta meg, aki megnyitóbeszédében elmondta, hogy a gyűjtő “tevékenysége mögött egy nagyon tudatos, szakmailag is alátámasztott játéktörténeti és gyermekkortörténeti érdeklődést kell látnunk. Játékaikkal sokan úgy vannak, hogy felnőve már nem érdeklődnek irántuk, fölösleges kacatként megválnak tőlük. Hársvölgyi Virág nem ezt tette, megőrizte, gyűjteni kezdte azokat. […] Később érdekelni kezdték a korábbi korok gyermekjátékai is. Ezekben, ahogy nyilván saját játékaiban is azok érzelmi töltése, esztétikuma, funkcionalitása ragadta meg. Lassan épülni kezdett egy ezekből álló gyűjtemény. A kollekció lassanként szakkönyvekkel, dokumentumokkal, fotókkal és más, a játékszerekkel kapcsolatos vagy azokat megjelenítő szakanyagokkal is kiegészült, és folyamatosan gazdagodik. Szakmai, tudományos érdeklődésének alakulása nyomán kiemelődtek a keleti kultúrák játéktárgyai és ezek feldolgozása jelent meg 2024-ben megvédett kiváló doktori disszertációjában. […] Dolgozata számos tudományterületet érint: társadalomtörténet, kultúrtörténet, gyermekkortörténet, vizuális kultúra-történet stb. Ezekkel kapcsolatos szakkönyveiből is bemutat egy válogatást. Ahogy a kutatásnak, a kiállításnak is a középpontjában a japán kultúra gyermekek számára kialakított baba típusa, az ún. icsimacu baba áll. Bár a régebbi és mai szemléletünkben inkább a dísztárgynak vagy műalkotásnak szánt egyéb baba típusok ugranak be, ha japán babáról esik szó, a gyermekek azokkal nem játszottak, számukra ez a gyermekesebb, mozgatható, kézbe fogható jellegzetes baba típus szolgált játékként.
A játékgyűjtés, még a többi gyűjtői területnél is inkább érzelmi indíttatású, ezért sokan alá is becsülik. Pedig szakmai tudás, stílusérzék, történeti ismeretek éppúgy szükségesek hozzá, mint bármilyen más műtárgy gyűjtéséhez. A gyűjtő életkorából adódóan, a gyűjteményt egyáltalán nem tekinthetjük lezártnak. Számos új terület, tárgy kerülhet még érdeklődése homlokterébe, és remélhetőleg majd később is betekinthetünk ebbe a gyűjteménybe.”
Fotó: Szalkai Péter
A megnyitó vendégváró kézműves falatkái közül több is reflektált a kiállítás témájára: a Hello Kitty formájú macaron szándékos választás volt, hiszen a kiállításban nem volt a figurával kapcsolatos tárgy kiállítva, viszont az 1974-ben megalkotott karakter éppen a születésének 50. évfordulóját ünnepelte 2024-ben. A szélforgó alakú sütemény a Kiss Áron Magyar Játék Társaság logójára való utalásként készült, ami egyben népszerű origami forma is, hasonlóképpen a daruhoz is, ami szintén sütemény formájában volt jelen, egyéb finomságok mellett.
A kiállítás első része – a gyűjtő gyerekkori játékai
Mert a gyűjtő is volt gyerek (a ’80-as, ’90-es években) és mesélt a Mikulás által elcserélt ajándékokról, a babagyógyításról, a máig szívesen hallgatott meselemezekről, a házilag készült babakiegészítőkről és számos más gyermekkori emlékéről. A kiállítás ezen térrészében a tárgyakhoz szándékosan nem tartoztak tárgyfeliratok, itt még nem a muzeológiai szempontú megközelítés dominált, szemben a kiállítás második részével.
A kiállítás második része – JAPÁN
A közösségi terem nagyobbik részében a tudatos gyűjtői szándék és a doktori kutatás mentén szerveződött tárgyakból lehetett látni egy válogatást, ahol nemcsak japán tárgyak kaptak helyet, hanem a világ számára a Meidzsi-reformsorozat nyomán megnyíló szigetország megismerését lehetővé tévő tárgyak is: pl. laterna magica üvegképek, utazós társasjáték, magyar és idegennyelvű Japánról szóló mesekönyvek, ifjúsági könyvek, ismeretterjesztő irodalmak. A japán babák közül kiemelkedett a nyugati játék baba fogalmunknak leginkább megfeleltethető hagyományos japán icsimacu baba, aminek valósághű arca szépen rímelt a mellette elhelyezett Francis Haar (Haár Ferenc): The best of old Japan című 1953-as fotóalbumának borítóján látható kislány arcra. És talán sokaknak itt a kiállításon derült ki, hogy a nyugati játékgyártásban a valódi kisgyermek testarányaival rendelkező baba mintaképe nem más, mint ez a bizonyos icsimacu babatípus, ami Täufling-vagy Motschmann-babaként vált ismertté Nyugaton.
A kiállítás tárgyfelirataiban elhelyezett QR-kódokkal további érdekes információk birtokába juthatott az érdeklődő, bár úgy tűnt, hogy továbbra is a személyes szóbeli közlés a preferált.
Programok
A kiállításhoz szombatonkénti tárlatvezetések és kézműves programok tartoztak, melyek japán tematikájú és inspirációjú tárgyalkotással zajlottak Joó Marika, Hunyadvári Szilvia, Harrach Ágnes, Orient Enikő vezetésével.
Állandó kézműves programnak volt tekinthető az előtérben elhelyezett nagyméretű színező, amivel az volt a cél, hogy KÖZÖSSÉGI SZÍNEZÉS keretében a kiállítás megnyitóján még hófehér színező a kiállítás végére színessé váljon azáltal, hogy minden látogató hozzátesz egy kicsit.
És úgy tűnik, ez sikerült is.
Finisszázs
A kiállítás novemberi zárásaként nem kézműves program várta az érdeklődőket, hanem egy beszélgetés, ami a játékokkal kapcsolatos emlékeket igyekezett feltárni. Tanulságos volt, néhol megrázó is, de mindenképpen érdekes.
***