Hans Christian Andersen (1805–1875), dán meseíró 1805. április 2-án született, tiszteletére ezen a napon ünnepeljük a Gyermekkönyvek Nemzetközi Világnapját….és tegyük hozzá, hogy Csukás István (1936–2020) költő, író, ifjúsági szerző szintén ezen a napon született!

Andersen meséinek első hazai fordítója Szendrey Júlia (1828–1868) volt, aki 2018-ban kapott szobrot Koppenhágában.

Andersen meséiből most választottam nektek egy történetet!

„A KIRÁLYLEÁNY ÉS A BORSÓSZEM
Volt egyszer egy királyfi, ki egy királyleányt akart feleségül venni, csakhogy annak olyan igazi királyleánynak kellett volna lennie. Beutazta hát e végre az egész világot, hogy egy ilyenre szert tehessen, de hiába mindenütt volt valami bökkenő. Királyleány ugyan volt akár-mennyi, de hogy azok csakugyan igazi királyleányok voltak-e, vagy sem, azt egyiknél sem tudhatta meg egész bizonyossággal. Mindig akadt valami, mi nem volt ugy egészen rendén. Haza ment hát nagy szomorun, mert mégis úgy szeretett volna egy igazi királyleányt feleségül venni! Történt azonban, hogy egy este iszonyú zivatar kerekedett, villámlott, dörgött, az eső csak ugy szakadt, szóval rémitő idő volt! Egyszerre csak kopogtatnak a város kapuján, mire az öreg király kimegy, hogy fölnyissa a kaput. Egy királyleány állt oda künn. De uram őrizz! milyenné tette őt az eső és a szörnyü zivatar! Csak ugy csurgott a viz hajáról és ruhájáról, bele a cipőjébe, és a sarkán megint ki. És ő mégis azt állitá, hogy ő igazi királyleány! „Jól van, jól,” gondolá magában az öreg királyné, „majd kisütjük mi azt!” De nem szólt semmit, hanem bement a hálószobába, minden ágynemüt kiszedett a nyoszolyából, s ennek a fenekére egy borsószemet tett; aztán a borsószemre húsz matrácot, a matrácok fölé pedig még húsz pelyhes derekaljat rakott. És ezen kellett hálni a királyleánynak. Másnap reggel aztán kérdezték tőle hogy alutt? „Oh, roszul!” felelt ő, „irtóztató roszul! Egész éjen át alig hunytam be szememet; Isten tudja, mi lehetett abban az ágyban. Valami keménységen feküttem, egész testem kék-zöld lett bele. Oh, ez rettenetes!” No most már meggyőződtek felőle, hogy ez aztán igazi királyleány, mert húsz matracon és húsz pelyhes derekaljon keresztül megérzett egy borsószemet. Ilyen kényes csak egy igazi királyleány lehet. Feleségül vette hát a királyfi, mert most már bizonyos volt benne, hogy igazi királyleányra talált; a borsószemet pedig a kincstárba tették, hol mái napig is látható, ha csak valaki el nem lopta onnan. Lám, aztán ez is igazi történet volt.”

Fordította Szendrey Júlia
Pest, 1858
Kiadja Lampel Róbert

***