2017-ben találkoztam először az Eames elefántokkal a müncheni Museum Fünf Kontinente-ben. Négy évvel később pedig már egy saját elefánt boldog birtokosaként eredtem nyomába a tárgy történetének.
A hazánkban is elérhető kisbútor története az 1940-es években kezdődött, amikor Charles (1907–1978) és Ray Eames (1912–1988) ipari formatervező házaspár kísérletezni kezdett a rétegelt lemez háromdimenziós hajlítási technikáival.
1946-ban a MoMA-ban (The Museum of Modern Art, New York) már kiállították a kísérleti bútorterveiket, köztük az Eames elefánt egy prototípusát is, azonban az összetett, szűk görbéi miatt technikailag bonyolult kivitelű, magas gyártási költségű elefánt az eredeti tervek alapján akkor nem került sorozatgyártásba.
Képek forrása: https://www.vitra.com/en-us/product/eames-elephant
Az Eames bútorokat először a Michigan állambeli Zeelandban található Herman Miller Company kezdte el gyártani, 1957-ben pedig az európai Vitra licencszerződést írt alá a Herman Miller Co.-val, és a házaspár terveinek gyártásába kezdett az európai és a közel-keleti piacra.
A Vitra portfólióján belül 2007 óta megtalálható az elefánt kisbútor amerikai cseresznye furnérból készült változata és néhány éve forgalomba került a polipropilén elefánt is, különböző színben és méretben, a miniatűr változat különösen kedves lehet a gyűjtők számára.
Take your pleasure seriously!
Nincs munka játék nélkül, főleg ha a tervezésről van szó. A leginkább ikonikus bútorairól ismert Charles és Ray Eames több építészre, tervezőre és művészre hatott. Hatásuk komoly volt, de megközelítésük játékos. Úgy vélték, hogy a játékok nagyszerű ötletek előfutárai és munkáik között olyan tárgyak is voltak, amelyek inspirálólag hatottak felnőttre és gyermekre egyaránt.
Kép forrása: https://www.interiordesign.net/articles/13764-toys-designed-by-charles-and-ray-eames-get-a-child-friendly-exhibit-at-vitra-design-museum/
A Vitra Design Múzeum 2017–2018 között a németországi Weil am Rhein-ben rendezett Play Parade kiállítás az Eames-féle játékokat állította a középpontba, formákkal és színekkel teli térinstallációban.
Ezt a kiállítást a megálmodói kifejezetten a gyermekek és családok számára tervezték, és kérték, hogy a látogatók kerüljenek közvetlen kapcsolatba a replikákkal, mindamellett, hogy az eredeti terveket és tárgyakat a vitrinekben megtekinthették.
Mivel az Eames házaspár úgy vélte, hogy a játékok azonos értékűek az embert körülvevő mindennapi berendezési tárgyakkal, ezért ugyanolyan figyelmet kaptak. Játékterveiket nemcsak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is szánták, akik osztották a házaspár játék iránti lelkesedését.
Charles and Ray Eames, Prototypes for »Toy Masks«, 1950 © Eames Office LLC 
Publicity photograph of »The Toy« in the airplane configuration © Eames Office LLC
Ray Eames with an early prototype of The Toy in the patio of the Eames House, 1950. Photography courtesy of Eames Office
Charles and Ray Eames, Solar Do-Nothing Machine, 1957. Photography courtesy of Eames Office
A kiállítás azt mutatta be, hogy Charles és Ray Eames mennyire komolyan tekintettek munkájukra és a játékokkal végzett kísérleteikre, és hogy a játék miként lehetett számukra a kreativitás fontos forrása, amint ezt saját terveik is bizonyították. A kiállítás túlmutatott Eamesék ötvenes évekbeli játékkoncepcióján. A személyes játékgyűjteményükből származó tárgyak a történelembe nyúltak vissza, így téve azokat a játék kultúrtörténetének részévé, egyúttal lehetővé tették a gyermekek számára a játékok időtlen minőségének megismerését.
***