Olvasni jó! sorozatomban mindig egy érdekes könyvet mutatok be nektek a könyvespolcomról. A választásom most Walter Crane 1887-ben megjelent, képes-verses Baby’s Own Aesop: Being The Fables Condensed In Rhyme című könyvére esett.
A baba Ezópusa 48 tanmesét tartalmaz, melyeket William James Linton (1812–1897) faragott rímekbe, a litográfiákat pedig Edmund Evans (1826–1905) készítette Walter Crane (1845–1915) rajzai nyomán.
Ezópus
Aiszóposz (lat.: Aesopus), magyaros formában Ezópus(z) (Kis-Ázsia, Amorium, a mai Törökország területe, Kr. e. 620 körül – Görögország, Delphoi, Kr. e. 564 körül) ókori görög meseköltő volt, az általa gyűjtött és rögzített tanmesék (fabulák) az európai meseirodalom alapját képezik.
A fabulák magyar fordítása nyomtatásban először 1536-ban jelent meg Esopus fabulái, mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel címmel.
Itt olvasható: https://mek.oszk.hu/00600/00660/00660.htm
A rókáról és az eszterágról
(eszterág a gólya régies neve)
Róka az eszterágot egyszer vacsorára hívá, az étket az asztalra őtté, mely mikoron híg volna, az eszterág héjába vág vala hozzá az ő hegyes orrával. Azonközbe a róka fel nyalja vala mind az nyelvével. Onnét meg csúfoltatva mene el a madár, bánván és igen szégyellvén az rajta lött bosszúságot. Egy kevés idő múlván ő is el hívá a rókát. Valának kegyig egy iveg edénbe be szerezve, kinek a torka szoros vala, teljes jó étek, azért ott róka látja és éhezik vala reá, de nem ehetik vala benne. Az eszterág kegyig orrával mind ki szedi vala.
Értelme.
Régi mondás, szeget szeggel kell ki itni,
És ki mást meg csúfol, földre le iltetni,
És hasonlatos bosszúsággal illetni.
Walter Crane (1845–1915)
Rozsnyay V. H. Kálmán
Magyar Iparművészet, 1900. 3.évf. 4.sz.
London, 1900. március 20.
Minden áldott nap együtt vagyok vele reggeltől estig.
Kijár a kommencióm az asztalánál, ott ülök rendesen mellette a „hármas padon”, melyet maga tervezett, maga faragott, maga festett s melynek ékes piros betűi nyilván hirdetik:
„A seat for three where host and quest may side by side pass toast or jest and be their number two or three with elbow room and liberty what need to wander east or weast”.
„A book for thought a nook for rest and meat for fasting or for fest in fair and equal parts to be a seat for three”.
„Then give youl plearant company for youth or eld a shady tree a roof for council or sequest a corner in a homely nest free equal and fraternally a seat for three”.
És ezt a nagy embert mindig csak embernek látom, csudálatos, nagyszívű embernek.
Ne is várják, hogy nagyképűsködve úgy foglalkozzam vele mint a művészszel. Ahhoz gyönge az én tollam.
Ruskin, Morris, Rosetti, Crane neve a műtörténelem és az iparművészet történetének lapjain a legfényesebb nevek.
Crane neve szinte parancsolja, hogy: „engem csak hódolat illet meg, nem bírálat…”
Tehát a mint mondám, nem a művészszel foglalkozom most, hanem csak az emberrel, a kit pongyolában látok a családi körben, az Íróasztal mellett, a stafelia előtt, a chatedrán…
Életrajzi adatait szórói-szóra lefordítom a „Who’s who”-ból. Ime:
„Walter Crane festő, decorátor, rajzoló, könyv illusztráló, író, költő, socialist a „Royal College of Art” igazgatója, született Liverpoolban 1845. aug. 15-én. Atyja Thomas Crane festő, nősült 1871-ben, neje Mary fraces Andrews művésznő. Első kiképzését atyjától nyerte, s azután teljesen maga fejlesztette tehetségét. Nem tanult semmiféle iskolában. Első illusztrált műve „The New forest”, 1863-ban jelent meg, első művét 1862-ben állította ki a Royal Academián. Paris és München kiállításainak arany- és ezüst-érmeit több ízben nyerte. Nagy és érdemes működést tanúsított a modern iparművészet fejlesztése körül. Maga is példát adva minden tehetségével. Előadásai a „Society of Art”-ban nagy jelentőségű események. Az „Art und Craft-Society” megalakulása az ő érdeme s ennek elismeréséül annak elnökévé választották. A South-Kensington művésziskolája vizsgálóbizottságának elnöke, úgyszintén a manchesteri és University Extension College-nak is. Megjelent művei: „Picture Books” (1865-76), „Baby’s Opera” (1877), „Baby’s Banquet” (1879), „Mrs. Mundi” (1875), „Pan Piper” (1872), „Grim’s Story” (1882), „First May”(1883), „The Sirens Tree” (1885), „Baby’s Own Esop” (1886), „Flóra Feast” (1889), „Queen Summer” (1891), „Claims of decorative Art” (1892), „Renascenc” (1892), „A Wonder Book” (1892), „The old Garden” (1893), „Decorativ illustration of book” (1896), „Fairie Queene” (1895-97), „Calender” (1897), „The Bases of Design” (1898) és sok más.
Leghíresebb festményei: „Renascenc of Venus”, „Fate of Pherephone”, „Sirens Tree”, „Európa”, „Freedom”, „The Bridge of Life”, „La belle Dame sans Merci”, „Neptunes Horses”, „The Swain Maidens”, „Englands Emblem’s”, „Britania’s Vision”, „The Wald’s Conqueros”.
Dekoratív munkái közül több kandalló a padockhursti frizek, a chicagói „Women’s Christian Temperance” paneljai, Sir Leighton mesés arab mozaik hall-ja.
Szórakozása: lawn-tennis, bicikli.
Klubja: -.
Klubja az nincs.
A klubbot a hajléktalanok menhelyének tartja. Mindene a családja. És ez a kis család minden tagja érdemes erre a nagy szeretetre. Minden házanépe művészlélek és csodálatos harmóniában olvad össze.
Neje művei hiresek. Remekül himez. A mester rajzait festi ki tűjével, selymével. Már két könyvet írtak tündérujja remekeiről.
Idősebb fia, Lionel Francis Crane, építész s az alig 24 esztendős gyerekember tervei, különösen tipicus angol falusi lakházai nagy tetszésnek örvendenek. Most a „Royal Academia of Art” kiállítását dominálja.
A Mester büszkesége kisebbik fia, Lancelott. Ős erő, igazi genie ez a fiú. Már öt esztendős korában ott dolgozott az apja mellett. Érdekes, hogy hogy nevelte művészszé Crane ezt a fiút. Láttam egy kis könyvtárra való vázlatkönyvet, melyet három-négy esztendős fiának rajzolt tele a Mester, hogy az azt kipingálja. Mennyi naiv, kedves humor és milyen mélységes emberi sziv és lélek nyilvánul azokban . . . Szinte szeretném, ha egyszer valamely lapban alkalmam lenne azokat megösmertetni. Lancelott teljes kiképzését atyjától nyerte. Csak az elméleti tárgyakat hallgatja az akadémián. Az ebédlőjük pompás kandallóját ő tervezte 12 éves korában s a bronz-veretű művek az ő keze ügyességét hirdetik. És megjegyzem, hogy nem azon csudagyerekek közül való, a kik egy pillanatra elkápráztatnak fényükkel, mint a rakéta és sötétség marad utánok. Ez a fiu maga a szorgalom, a szerénység és a törekvés. Mindenki úgy tekinti, mint a „comming men”-t, a „jövő emberét”. Első nagyobb tájképe most lesz kiállítva a tavaszon a „New Gallery”-ban. – Milyen örömmel beszél erről a Mester…
Leánya Beatrice, a ki most boldog menyasszony, szintén tehetséges piktor.
A Mestert ez idő szerint roppant elfoglalják a kiállítások. Paris, Berlin, Liverpool. Azután Budapest….
Harmadfél hónapja élek vele, velők. Ez idő óta aligha volt nap, hogy a magyar művészi viszonyokról ne beszéltünk volna.
Nagy érdeklődéssel hallgatta, a mit az „Iparművészeti társulat” működéséről, népiparunkról, Zsolnayról, Lechnerről, Wartháról, Gyarmathyné népéről beszéltem. A társulat lapja nagyon tetszett neki s az arról való véleményét, ugy tudom, meg is irta Györgyi Kálmán úrnak, a kinek szíves figyelméből csak az elmúlt napokban kapta meg a milleniumi emlék-könyvet, melyről a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott volt.
Látva fényes iparművészeti pozíciónkat (no meg egy kissé az én nógatásomra is) úgy határozta a Mester, hogy ez év szeptember vagy októberében Budapesten az Iparművészeti múzeumban műveiből kiállítást rendez.
Dekoratív frizek és panelek, szobrok, bútorok, hímzések, könyvek, legyezők, tapéták, jelmezrajzok, illusztrátiók, ex-librisek, pecsétek, szövetek, selymek, damasztok, agyag- és üvegtárgyak, ablakok egész légiója lesz ott látható. Úgyszólván minden alkotása ennek a nagy zseninek.
Ma kaptuk a levelet, hogy tervét kész örömmel támogatják K. Lippich Elek, Ráth György és Radisics Jenő urak, — s mi már ma hozzáfogtunk a kollekció összeállításához ….
*
Otthona olyan mint egy múzeum. Az antik és a modern műipar remekei vannak itt felhalmozva. Ezreket érő dolgok.
Különösen szép az ebédlő. Finom érzékkel, művész ízléssel van ott összhangba hozva sok periódus változatos terméke. Legszebb darabja azonban az a hármas pad, mely a képen is látható. Rendkívül finom, ízléses és ötletes munka. És különösen szép ennek a szobának a kárpitja is. Mindkettő a Mester műve.
A szoba falait családi képek díszítik. Ide került az a kép is, melyet a Mester nejéről festett Rómában 1872-ben. A napokban vette meg Mrs. Crane egy árverésen.
Ép asztalnál ültünk estebédnél, a mely roskadozik a pompás antik ezüst, kristály, porcellántól, a mikor hazahozták a képet.
A terem sok gyertyája művészi világításánál olyan jól festett a Mester bársony kabátja, a mistress mindig orginális és artisztikus toiletteje, a fiatalság fényes plastronjai és az inasok fantasztikus livreéje . . .
Az ebéd végét járta. Édességek, gyümölcsök, pezsgő volt csak még az asztalon.
Elmerülve nézte a Mester a képet.
– „Emlékszik édes”- szólt a feleségéhez – „milyen körülmények között készült ez a kép? Napokig alig volt mit ennünk, olyan nyomorúságban éltünk. Már-már csak füge volt a napi eleségünk, mikor egy műkereskedő megkönyörült és megvette ötven lírán.”
Azután egy könny gördült végig komoly, okos arcán.
És én úgy láttam, hogy mindnyájunknak nedvesen csillog a szeme ….
*
Csupa szív ez az ember.
A fiatal nemzedék útját szeretettel, lelkesedéssel egyengeti…
Száz és száz módját találja annak, hogy azokon segítsen, hogy azokkal jót tegyen és mindig kímélettel, gyöngéden.
Alig múlik el nap, hogy a külföldi posta ne hozzon egy csomó rajzot, képet a continensről, kritikát, angol lapokban való közlésüket kérve. Ez a nagyon elfoglalt ember, a kinek minden perce drága, mégis talál időt, hogy egy pár buzdító sort vessen papírra s ha csak egy kissé valamire való is a munka, kijárja, kilevelezi annak értékesítését.
Sokat, nagyon sokat tudnék én erről beszélni, a ki csak senki és semmi, a ki idejött a messze idegenbe ambícióval, lelkesedéssel s a ki most úgy érzi, hogy szárnyai nőnek… ”
***
Tudod-e? Walter Crane kiállítása 1900. október 14-én nyílt meg Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban. A Képes Folyóirat erről többek között így számolt be: „A babyk számára való abcétől kezdve a serdültebbek érdeklődésére számító regékig és elbeszélésekig mindenféle gyermekkönyv leírja a rokonszenvét, s valamennyit úgy tudja díszíteni, hogy azokban nemcsak az apró emberek, hanem a felnőttek is gyönyörködhetnek. A Crane által illusztrált gyermekolvasmányok pedagógiai és művészeti szempontból egyaránt annyira értékes művek, hogy ismerek művészeket, akik az angol mester könyveit rendszerint megvásárolják, s azokat mint becses művészeti alkotásokat mutogatják. Az angol művész gyermekkönyvei százezer és százezer példányokban terjedtek szét. Anglia mai fiatalabb nemzedéke tagadhatatlanul az ő vezetése alatt növekedett, s nyert ösztönzést a művészetek nemes alkotásainak megkedvelésére. Ha a művészet az angol földön biztosabb és barátságosabb otthonra talált, mint Európa bármely más országában, az első sorban Walter Cranenak, a szépművészetek pihenést nem ismerő, lelkes apostolának az érdeme. A mester most hozzánk jött el, hogy nagy eszméit szóval és műveinek kiállításával hirdesse. Tevékeny szellemének változatos alkotásait az Iparművészeti Múzeum kiállításában láthatjuk.” In: Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben. 1901. 29. köt. 204 – 205.o.
***