A cottingley-i tündérek

A Brook Bond Tea Co. 1987-ben albumba rendezhető gyűjtőkártya-sorozatot adott ki A világ megmagyarázhatatlan rejtélyei címmel. A 40 darabos sorozat 25. számú kártyája egy olyan fotónak a képe, ami – négy másik felvétellel együtt – nagy figyelmet kapott a 20. század elején, mert egy kislányt ábrázol tündérek társaságában.

A cottingley-i tündérek

1917-ben két kislány, Elsie Wright (1901–1988) és Frances Griffiths (1907–1986) együtt töltötte a szünidőt az angliai Bradford közeli Cottingley-ben a Wright család otthonában. A nagy kert és a benne csörgedező patak inspiráló környezet volt a gyermeki fantázia kibontakozásához. A kislányok szívesen játszottak a pataknál, ahol fénykép felvételeket is készítettek. Ez önmagában talán még nem lenne érdekes, csakhogy az unokatestvérek kamerája érdekes dolgokat rögzített. Tündéreket! Amikről a kislányok azt állították, hogy valódiak.

‘Alice and the Fairies’, 1917 *© Trustees of the Science Museum / Science and Society Picture Library*

Az 1917-ben készült két felvétel két évvel később a Teozófiai Társaság látókörébe került, ugyanis 1919-ben a bradfordi társasági összejövetelen részt vett Elsie édesanyja Polly Wright, mert az előadások között volt egy, ami a tündérekről szólt. Az előadás után Polly bemutatta a lányok fotóit a közönségnek.

Mit mond a teozófiai szótár a tündérekről? https://www.theosophy.world/encyclopedia/fairies

A kislányok felvételei lázba hozták a társaság tagjait, olyannyira, hogy egyikük, Edward Gardner további bizonyítékok “beszerzésére” bíztatva a lányokat, egy másik kamerával és megjelölt fotólemezekkel érkezett meg Cottingley-be. A lányok ekkor három újabb felvételt készítettek.

‘Alice and Leaping Fairy’ / ‘A Fairy Offering Flowers to Iris’ / ‘Fairy Sunbath, Elves, Etc’,
*© Trustees of the Science Museum / Science and Society Picture Library*

Közben Gardner felvette a kapcsolatot a tündérek létezésének lelkes támogatójával, Sir Arthur Conan Doyle (1859–1930) íróval, aki a természetfeletti jelenségek fizikai bizonyítékaként értelmezte a fotográfiákat és publikált is róluk a The Strand Magazine hasábjain The Evidence for Fairies címmel.

A fotók megítélése vegyes volt a közvélemény számára. Voltak, akik valódinak fogadták el a képeket, mások hamisítványként tekintettek rájuk, mindenesetre az érdeklődés az 1920-as évekig fennmaradt, majd utána csak az 1970-as években kapott új lendületet, amikor egy riporter felkereste Elsie-t, aki addigra visszatért az Egyesült Királyságba. Elsie kétértelmű nyilatkozata miatt – miszerint lefotografálta a gondolatait –, a média ismét érdeklődni kezdett a történet iránt.

Az 1980-as években azonban Elsie és Frances bevallották, hogy a fényképek kartonból kivágott tündérekről készültek, amelyeket egy korabeli népszerű gyerekkönyvből másoltak. Ez volt a Princess Mary’s Gift Book, amit Frances hozott magával Dél-Afrikából. Az egyik történet illusztrációjául szolgáló tündéreket Elsie lemásolta, kiegészítette szárnyakkal, kifestette, majd kivágta a figurákat. Lehetséges, hogy a rajzokon kívül a verses történet (A spell for a fairy) is inspirálta a lányokat, akik az interjúban elmondták, hogy kivágták a kartonfigurákat, majd kalaptűkkel rögzítették őket a fotózáshoz.