Egy kedves, apró tárgy kapcsán jutott eszembe a szólás, miszerint „a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönti”, ami azt jelenti, hogy valaki „a túlzott buzgalmával, jóindulatával kárt okoz, mert vmi rosszal együtt a jót is megszünteti, megsemmisíti.”

A német nyelvű területeken a 16. század eleje óta ismert szólás legkorábbi feljegyzése és ábrázolása Thomas Murner (1475–1537 körül) Narrenbeschwörung című, 1512-es művéből származik, ahol a fametszetes ábrázoláson egy asszony látható, amint a vízzel együtt a csecsemőt is kiönti a dézsából.

Na, de hogy is kapcsolódik ide az én kis mázas porcelánbabám? Valójában csak úgy és annyira, hogy ez a pici tárgy egy dézsa/fürdőkád, benne egy kis ülő figurával, amiről pont az jutott az eszembe, hogy itt a vízzel együtt nem önthető ki a gyerek, merthogy egybe van formázva a baba teste a dézsával.

Egy amerikai népi balladán alapuló Frozen Charlotte (vagy ha fiú a figura, akkor Frozen Charlie) nevű karakter nyomán elnevezett babák a porcelán vagy bisque babák egy speciális típusát jelölik, amelyek tömörek, egy darabból készültek, hézagok nélküliek és nagyjából 1850–1920 között készítették őket nagy számban. Jellemzően olcsók voltak, ezért penny doll néven is ismertek, illetve fürdőbabaként is. Nagyobb és kisebb változataik léteznek, az egészen apró darabokat karácsonyi süteménybe, születésnapi tortába, pudingba is rejthették (pudding doll) amulett gyanánt, más apróságokkal, például ezüstérmékkel és gyűrűkkel együtt, amelyek szerencsét, gazdagságot, termékenységet, házasságot jövendöltek a megtaláló számára, illetve babaházakban is megtalálhatták helyüket, egyes források szerint pedig italok hűtésére is használták a ténylegesen megfagyasztott babákat, mint ”jégkockákat”.

A babák előfordulnak önmagukban vagy valamely tárggyal együtt kialakítva, mint pl. fürdőkáddal együtt formázva. Fémből készült változatai ugyancsak népszerűek, manapság is.

***