Olvasni jó! sorozatomban mindig egy érdekes könyvet mutatok be nektek!
A babákkal kapcsolatos tartalmakat mindig érdeklődve olvasom és most egy igazán érdekfeszítő, komoly elméleti munka került a kezembe. A címe Puppen, a szerző pedig nem más, mint Rainer Maria Rilke (1875–1926), aki Lotte Pritzel illusztrációival a művésznő babáiról írt egy elég velős esszét, ami először 1914-ben, majd 1921-ben jelent meg. (Rainer Maria Rilke – Lotte Pritzel (1921): Puppen. Hyperionverlag, München. Magyar fordításban: Bábuk (ford. Szabó Ede) In: Rainer Maria Rilke válogatott prózai művek. Európa könyvkiadó, 1990. 438–446.)

• 

• 

• 

A müncheni bohém művészkörökben ismert Lotte Pritzel (1887–1952) német baba-, báb-(szobrász)művész, díszlet-és jelmeztervező, rajzoló volt. Életművének nagy része elveszett, megmaradt alkotásait a müncheni Városi Múzeum, az Egon Schiele Art Centrum (Český Krumlov) és a darmstadti Hessisches Landesmuseum őrzi, illetve néha aukciókon tűnnek fel. 1987-ben a művésznő születésének 100. évfordulójára a müncheni Városi Múzeum rendezett kiállítást, amihez kötet is készült Puppen des Lasters des Grauens und der Ekstase címmel.

• 

• 

A 20. század első feléből több női szobrászművészt is ismer a művészettörténet, de ők főleg kőből és bronzból alkottak.  És noha az európai avantgárd számos aktív, korabeli baba-/bábkészítőt tart számon, ezek a művészek általában nem nők voltak, hanem férfiak (Hans Bellmer és Oskar Kokoshka babái a legismertebbek a témában). Inspirációjuk forrásai a személyes élményeken túl a modern városok üvegfalú kirakatai mögül kacsintottak rájuk.

Pritzel figurái ugyancsak a vitrinek mögött élték életüket: a viaszból, gyapjúból, textilből huzalvázra épített, törékenyek tárgyak egytől egyig aprólékos részletekkel kidolgozott alkotások, melyek változatos alakjai a közszereplőktől a mesebeli karakterig terjednek, modern esztétikum és sokszor nyíltan erotikus vonás jellemzi őket. Testkidolgozásukban nemtelenek, vizuális és tartalmi párhuzamba állíthatók az expresszionista alkotások androgün figuráival; egyaránt megtestesítik a melankóliát, az erotikát, a morbiditást és a dekadenciát.

Pritzel a babák kiállításához üvegdobozokat használt, a korai babákról készült felvételeken jól látszik, hogy az alakok úgy vannak elrendezve, mint egy színpadi jelenet szereplői; különös jelmezeik alatt pedig mozgatható végtagok lapultak.

• 

• 

• 

Priztel babái annyira jellegzetesek, hogy azonnal felismerhetők, egyedülálló, különös egységet alkotnak a korszak művészeti anyagában, egyúttal a modernista művészeti gyakorlatok sokféleségét is tükrözik. Pritzel jelmez- és díszlettervezői színházi gyakorlatának nyomait különösen a figurák öltözeteiben, az összetett gesztusokban és a későbbi, statikus figurák kifejező mozdulataiban lehet tetten érni. A babák kapcsolata a kortárs expresszionista tánccal nyilvánvaló. Elég, ha Anita Berberre (1899–1928) vagy Niddy Impekovenre (1904–2002) gondolunk. A feszes, kicsavarodó testek és artikulált kézmozdulatok a háromdimenziós viaszformákban is tetten érhetők.

• 

• 

• 

• 

Pritzel babáit 1910 és 1924 között a Deutsche Kunst und Dekoration nevű periodika mutatta be „Puppen für die Vitrine” címmel több ízben. Valószínűsíthető, hogy a folyóiratban szereplő fotóknak a művészi rendezője Pritzel maga volt, ami ugyancsak aláhúzza a 20. század első felének művészeti sokszínűségét és összetettségét.

Az 1910-es években a lábazatra épített alkotások már önálló megjelenést igényeltek, és a korábban csoportosan elrendezett figurák már ritkán érintkeztek egymással, az 1920-as évekre pedig teljesen statikussá váltak és a fényképfelvételek is önálló alakként ábrázolták őket. Mindegyik a saját lábán állt, a háttér kitisztult és eltűnt a korábbi színpadias miliő. Ennek a célja a tárgyak dekontextualizálása volt, felhívva a figyelmet formájukra és objektivitásukra. A Deutsche Kunst und Dekoration folyóiratban szereplő képek a babákat ekkor már portrészerűen jelenítették meg, személyiséget teremtve ezzel nekik. Ez a képi megjelenítés összecseng a korszak tömegmédia tartalmaival, konkrétan az illusztrált sajtóban megjelenő hollywoodi csillagok (színésznők) ábrázolásaival, a babaszépségű hölgyek vizuális megjelenésével. Ez azért is érdekes, mert Pritzel karrierje egybeesett az illusztrált, nyomtatott média és a filmipar berobbanásával.

Rendkívül röviden ez tehát Lotte Pritzel baba-/bábuművészete, amiről Rilke esszét írt, miután Münchenben megnézte a művésznő kiállítását. (Megjegyz.: Az érzékeny író gyermekkorát és később felnőttként az ahhoz való viszonyát alapjaiban határozhatta meg az élmény, hogy édesanyja az egyhetes korában elveszített leánygyermekének helyébe a kislányruhába öltöztetett, babázó Rainert helyezte….)

“Most előrajzik ez az új bábunemzedék, és átlebeg homályos érzésünkön. Láttukra azt mondhatnók, hogy parányi sóhajok, olyan leheletnyiek, hogy meghallásunkra fülünk már nem eléggé éles, megjelennek, elenyészőben, látomásunk legtétovább határán. Mert csupán ez foglalkoztatja őket: elenyészésük. Nem-nélkülien, amilyenek maguk a gyermek-babák voltak, nem lelnek pusztulásra habozó gyönyörükben, amelynek nincs áramlása és nincs lefolyása. Mintha valami szép láng után sóvárognának, hogy pillangóként belévessék magukat (és akkor fellángolásuk percnyi illata határtalan, sosem tudott érzésekkel árasztana el minket). – Mihelyt ezt végiggondoljuk és felpillantunk, szinte megrendülten állunk viasztermészetük előtt.”

***

Érdeklődőknek további olvasnivalók

Darida Veronika (2019): „Inkább a bábu?” Filozófusok bábszínháza. ELPIS: Filozófiatudományi Folyóirat, 12. évf. 20. sz. 61-74.    

Sara Ayres (2016): At The Uttermost Limit of Vision: The Wax Dolls of Lotte Pritzel (1887-1952). In: Kamil Kopania (ed.): Dolls and Puppets as Artistic and Cultural Phenomena (19th – 21st Centuries). The Aleksander Zelwerowicz National Academy of Dramatic Art in Warsaw, The Department of Puppetry Art in Białystok, Warsaw. 10–18.

***

Filmajánló
Die Pritzelpuppe (1923), Universum Film AG
Rendezte: Ulrich Kayser
Írta: Maria Elisabeth Kähnert
Szereplők: Blandine Ebinger, Niddy Impekoven, Lotte Pritzel

***

További érdekes olvasmányok a kirakati baba/bábu témában:

• https://enfilade18thc.com/2014/08/17/exhibition-silent-partners-artist-and-mannequin/
• http://www.hopesandfears.com/hopes/city/fashion/213389-history-of-mannequins
• https://www.collectorsweekly.com/articles/what-mannequins-say-about-us/

***