Olvasni jó! sorozatomban mindig egy érdekes könyvet mutatok be nektek!
A választásom most az egyik kedvenc babaregényemre esett.
Pásztor Árpád „Princesz. Történet egy babagyárból” című gyermekregénye az Athenaeum kiadásában százegy évvel ezelőtt, 1919-ben jelent meg, Vértes Marcel – festő grafikus, illusztrátor – rajzaival.
A régi történet sokak számára talán a későbbi, a Móra Ferenc Könyvkiadónál 1986-ban megjelent változatból ismerős, aminek a rajzait Kiss József készítette.
A történet egy babáról és két kislányról szól, akiket – bár teljesen más élethelyzetben vannak, hiszen Bözsike jómódú, míg Katica a babaüzlet szegény kis kifutólánya – összeköt Princesz, a gyönyörű francia porcelánbaba, aki a szemét ki tudja nyitni és behunyni és ha megnyomják a hasát, azt mondja, hogy Mama!, Papa! A szépséges babára mindkét kislány vágyik, de csak egyikük kapja meg a végén. Vajon kié lesz Princesz? Nem árulom el, érdemes elolvasni. Aki már ismeri, annak azért, aki még nem ismeri, annak meg azért!
Érdekességként említem meg, hogy találtam egy tavalyi (2019-es) facebook bejegyzést egy ismerősöm oldalán, amit most engedéllyel közlök.
A történetben éppen az 1986-os kiadású könyv volt a főszereplő, mint önálló kis élőlény, akivel mindenféle érdekes dolog történt Budapesten: a múzeumkertbe ment a barátjával Muzival* játszani, egy kis budai cukrászdában találkozott egy rég nem látott rokonával (a könyv 1919-es kiadásával:), hintázott egy fán, őszi faleveleket kergetett, a VIII. kerületi Gutenberg-házban a lépcsőkorlátot díszítő Louis Comfort Tiffany-féle üvegvirágok előtt fotózkodott (mert jól áll neki a kék), a Ginkgo biloba fa lehulló aranylevelei között szaladgált, és egy gyönyörű kék kabátban a Recirquel Újcirkusz Társulat Kristály című előadását nézte meg szilveszterkor a MÜPA-sátorban. Ilyen az, amikor egy könyv életre kel.:)
(*Az 1930-ban megjelent „A Muzi” című regény ugyancsak Pásztor Árpád munkája.)
***