A Ragyogj! Divat és csillogás című kiállítás rendezőelvét a fény jelenti. De honnan is származik a fény? Az isteni fény vetül ránk? Az égitestek sugározzák? Vagy éghető anyag okozza? Vagy a villamosság adja? Vagy mindezek egyben? És hogyan hat ez a ruházkodásunkra?

Ezeket az izgalmas kérdéseket járja a körbe a Kiscelli Múzeum viselettörténeti kiállítása, mely a fény – nem fény, világosság – sötétség ellenpárokat is ütközteti egymással.

Számomra különösen érdekes volt, hogy a villanyvilágítás megjelenésével és elterjedésével új irányt vett a viseletek anyaghasználata. A sok öltözet között barangolva egy vers is az eszembe jutott.

József Attila: Nézem a lámpát (1922)
Nézem a lámpám.
Villamos lámpa.
Fűti egy titkos, rejtett erő.
Tompa árnyékból csillogó élet lesz,
Ahogy belőle fény tör elő.
Nézzétek, milyen megfoghatatlan,
Csupa titok, csupa hatalom
S mégis, fényével akkor pompázhat csak,
Mikor én, az Ember, akarom!
Midőn lefekszem s oltom a lámpát,
Váratlanul azon akadok:
Mi lenne, hogyha többé föl nem gyulna
S örökre sötétbe maradok!

Szóval, hogy is van ez? Mit jelent számunkra a mesterséges fény? Elsősorban függetlenedést a természetes fénytől, emellett vizuális környezetet teremt, biztonságot ad, tájékoztat, kiemel.

A kiemelésről jut eszembe: a kiállítás egy pontján a látogatók végigvonulhattak a kifutón.

Ha már ilyen csinosan öltöztem, én is vonultam.

***